Utálatos karácsony

4 dolog, ami miatt jogosan utáljuk a karácsonyt

"Ebben az irigykedő kultúrában a karácsony egy különösen érzékeny időszak, sokszor inkább emlékeztet egy versenyre vagy egy vetélkedőre, semmint egy meghitt ünnepre." (Bagdy Emőke)

Ilyentájt minden és mindenki igyekszik lenyomni a torkunkon az agyoncukrozott szentimentalizmust, a giccses, gejl karácsonyi külsőségeket. Közben éppen az tűnik el az ünnepből, amiért igazán lehet szeretni, a meghittség, a bensőséges, családias hangulat. Nézzük, mik azok a dolgok, amelyek sokat tesznek azért, hogy ez az időszak igazán utálatos időszak legyen.

Pénz, pénz és pénz. A boltok már hónapokkal ezelőtt gondoskodnak róla, hogy kiverjék a szemünket a karácsonyi akciók, dekorációk és egyedi ajánlatok. Szólnak a bódító karácsonyi számok is a hangszórókból, mindez egy célt szolgálva, hogy belénk sulykolják, vegyünk, vegyünk, vegyünk. Az egész körítés az ünnep szellemisége abszolút agyonvágja, helyette, ami marad, a pénztárca nyitogató üzleti mentalitás. Még valójában el sem kezdődik a karácsonyi szezon, de máris bűzlik az egész az anyagiasságtól. Erre az emberek csak rátesznek egy lapáttal, akik igyekeznek egymáson túl tenni, ha ajándékozásról van szó. Minél nagyobb, minél értékesebb, minél drágább, annál jobb. Az ajándékozás pont olyan, mint az amerikai mozifilm franchise-ok soron következő része, nagyobb, hangosabb, költségesebb. Ezzel próbáljuk kinyilvánítani az egyre gyarapodó szeretetünket. Mint oly sok esetben a kevesebb most is több. Egy jól eltalált személyes meglepetés, valami, amihez mi is hozzáadtuk a kézügyességünket, jóval mélyebb érzelmeket hordoz és ébreszt. Ésszel és ne csak pénzzel ajándékozzunk.

Tömegiszony. Ha az utolsó hetekre hagyjuk a bevásárlást, akkor megismerkedhetünk a sorban állás lélektanával. Mindenütt irtózatos tömeg, tolongás, türelmetlenség és várakozás. Ha így döntöttünk, nincs más hátra, adjuk át magunkat a várakozás hangulatának, nézelődjünk, hallgassunk másokat, amint morognak, hogy idén sem tudtak a boltok felkészülni a rohamra, ő meg állhat is egy órát, miközben csak egy 200 Ft-os vackot kell vennie, vagy pötyögjünk a telefonunkon. Választhatunk mást is, például az online vásárlást, amit otthon kisgatyában is lebonyolíthatunk, bár azért a futár megérkezéséig ajánlatos valamit magunkra kapni. Vagy dönthetünk úgy is, hogy már kora ősszel készítünk egy listát arról, kiket ajándékozunk meg idén, és apránként is összeszedhetjük az meglepetéseket. Ez utóbbi nem egyszerre terheli meg sem az idegrendszerünket, sem a pénztárcánkat. És valószínűleg nem kell az utolsó utáni pillanatban hiábavalóan kajtatnunk a legnépszerűbb ajándékokért (lásd. a Turbo Man akcióhős figura).

Belefulladunk a készülődésbe. Puskás Pálma szerint; "Az ünnepi készülődés akkor a legjobb, ha olyan dolgokkal van tele, amiket szeretsz csinálni - ez elsőre önzésnek tűnhet, de nem az: a családod többi tagjának teszel jót azzal, ha nem egy idegbajosan kapkodó és rohangáló anyát vagy apát kapnak egy makulátlanul tiszta lakásban, friss bejglivel, hanem egy békés, nyugodt szülőt bolti bejglivel, pormacskákkal." Bevásárlás, sütés, főzés, takarítás, díszítés és még ki tudja mi vár ránk ilyenkor egyszerre. Mintha megbomlana a tér-idő kontinuum és hirtelen semmire sem jut elég időnk. Akkor pláne nem, ha mindent egyedül akarunk megcsinálni. Ne legyünk egoisták, ne akarjuk egyedül learatni a babérokat a jól sikerült ünnepi menüért, hangulatért. A jól sikerült karácsony ízig-vérig családi ünnep. Osszuk fel hát a feladatokat a családunk tagjai közt. Bízzunk abban, hogy nem csak mi tudjuk tökéletessé tenni az ünnepet, hanem a többiek is. Pontosabban sem ők, sem mi nem tudjuk tökéletesre formálni, de nem is annak kell lennie, elég, ha hangulatos és emlékezetes. Erről és további hasznos és gyakorlatias családiasabb karácsonyi ötletekről a napokban olvastam ebben a szuper posztban.

Idióta rokonok. Mire eljutunk az ünnepi ebédig, már százszor kiborított a boltban a pénztáros, a hetek óta tartó tülekedés, a halpucolás és a megint odaégett bejgli szaga. És akkor megérkeznek a vendégek. A hőn szeretett, ühüm, vendégek. Az év vége lelkileg is megterhelő eseményei azok a vendégeskedések, amelyeket az ember a háta közepére kíván. A rokonok, akiket ilyenkor el kell viselnünk. Évente csak egyszer találkozunk, de az is bőven sok. Hogy el tudja szúrni például ezt a szép ünnepet a gyereknek disznó vicceket mesélő nagybácsi. De ennél kevesebb is elég. Kényes témák, amelyekben nem egyezik az ízlésünk, legyen szó pénzről, politikáról, gyerek nevelésről, munkáról. Vagy akár csak legyünk homlokegyenest különböző személyiségek. Próbáljunk toleránsak lenni, végül is csak egy pár óráról van szó. Érezzünk hálát, hogy nem velük élünk. Valamint kerüljük azon beszélgetéseket, amelyben nem egyezik a véleményünk. Kevesebb konfliktus, nézetletérés, vita, amelyből enélkül is akad elég karácsony körül.

Az év nagy részében leterhelten, stresszesen éldegélünk. Itt egy csendesebb időszak és bedőlünk a steril christmas feelinget ontó reklámoknak, az üzletek nyomulásának, és a képmutatásnak, ahelyett, hogy átadnánk magunkat egy nyugodt évzárásnak. Tűzzük ki magunk elé, hogy a családunkkal leszünk és nem csak értük teszünk. Teszünk eleget egész évben, most adjuk oda magunkat nekik. Hiába a tökéletes vacsora, ha lemaradunk a pillanatról, amint csillog a picik szeme, amikor észreveszik a karácsonyfa fényeit. Számomra a mai napig feledhetetlen ünnepi emlékek sokkal inkább apróságok, mint nagy dolgok. Egy játszás, egy mosoly, egy érzés. Biztosan felmerül még a készülődés során számtalan bosszúság, ami miatt lehet utálni ezt az időszakot. De mindez csak akkor számít, ha hagyjuk, hogy számítson. A reakciónk a lényeg. Legyen a szeretet ünnepe a szereteté, a törődésé, az együttlété, a játéké, a pihenésé. Legyünk a szeretet ünnepén a szeretteinkké. Ahogy azt L. Stipkovits Erika megfogalmazta; "A karácsony nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretetet adunk; azt adjuk a másiknak, ami neki fontos."

Mindenkinek családiasan meghitt, hangulatos és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!
Fotók: Pixabay