Szolgáló vezető
"Egy dolgot biztosan tudok: csakis azok lehetnek igazán boldogok, akik keresik és megtalálják a lehetőséget mások szolgálatára." (Albert Schweitzer)
A szolgálat szó gyakran kissé pejoratívan értelmezendő a köznyelvben. Mintha olyan tevékenységekre asszociálnánk, amelyek alávalók, mint a valamikori cselédek, akik mások cipőjét dörgölték és a szennyesét mosták. Pedig ennek a kifejezésnek van egy igen szép tartalma is. Így az ünnepek után biztosan élénken él még bennünk, hogy egyes boltokban, szolgáltató helyeken milyen kiszolgálásban részesültünk? És az igényes kiszolgálás manapság teljesen természetes része az állandó marketingre és kereskedelemre épülő világunknak. Nem azonos az elménkben megjelenő alantas munkákkal, hanem másokat felemelő hozzáállás. Ahogy az üzleti életben úgy a mindennapjainkban is.
Robert Greenleaf egy középvezető volt az AT&T-nél, aki 1970-ben írt egy rövid esszét "A szolgáló vezető" címen. Maga sem gondolta, hogy kurta írásával mekkora lavinát indít az útjára. Azonban soraira felfigyelt a világ és gyökeresen változtatta meg az addig uralkodó vezetői eszméket. Szerinte ugyanis a parancsokat osztogató katonás irányító helyett, hatékonyabb vezető az a típus, aki csöndesebb, szerényebb ugyan, de motivál és mintegy szolgálja az alárendelteket. "A szolgáló vezetővé válás abból a magától értetődő érzésből indul ki, hogy valaki elsősorban szolgálni akar. Aztán a megfontolt döntések sora elvezeti az embert oda, ahol már alkalmas a vezetésre." írta értekezésében.
Azzal, hogy a vállalati rendszert ezzel az ötlettel a feje tetejére állította, sokak azonnali ellenszenvét kivívta. Legyünk őszinték, ugyan eltelt már pár évtized, amióta ezeket papírra vetette, ám a mai napig hátborzongató lehet sok tanult és tapasztalt vezető számára, hogy a beosztottjaiknak alárendeltjei legyenek. Pedig erre a vezetői viselkedésre sokkal korábbi példázatot is találhatunk. Igaz, nem üzletit, hanem bibliait. Jézus például megmosta a követőinek lábát, hogy ezzel is példát mutasson a számukra (János evangéliuma). Később pedig ezt mondta nekik; "...aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál" (Lukács evangéliuma 22,26). Szóval kimondhatjuk, hogy ennek a mentalitásnak évezredes múltja van, ám még ma is sokszor háttérbe szorítjuk.
A viszolygás oka, hogy ez a vezetési modell mintha kiengedné a gyeplőt a kezünkből. Az erős vezér helyett egy szenzitív, másokra és a problémákra érzékeny személy irányít. Közelebb kerülnek hozzá a dolgozói és ő is emberközelibb, megközelíthetőbb lesz. Ez magában hordozza a sebezhetőség és a kihasználtság vagyis a visszaélés lehetőségét. Azonban egy szolgáló vezetőnek épp ezt a kockázatot kell vállalnia, a nagyfokú produktivitásért cserébe. Nem kell messzire mennünk, korunk siker cégei igazán rugalmasan viszonyulnak a munkavállalóikhoz valamint az általuk elvégzendő munkákhoz. A Pixar vagy a Google ezeknek a mintáknak ékes képviselői. De ők csak a jéghegy csúcsa. Nagyon sokan használják ezt a szemléletet kisebb nagyobb vállalkozásokban és az eredmények őket igazolják. Miért teszik ezt? Mit nyernek általa?
Ebben a meglátásban sokkal nagyobb szerep jut magának az embernek, mint érzékeny lénynek. Kifinomultabb érzékre van szükség, ráérzésre, megérzésre, és nem csak könyvekből megtanult helyzetfelismerésre valamint sablonos reagálásra. Rá kell hangolódni a másik személyre, tudni kell őt megérteni, tovább lendíteni, motiválni. Ez komplikáltabb ugyan, de hatékonyabb. Növekszik a lojalitás, az elköteleződés és az eredményesség is. Mindez nem csak a cég belső kapcsolataiban mutatkozik meg, hanem átültetődik a külső viszonyokba is. Beszállítók, megrendelők, vevők, mindannyian találkozhatnak ezzel a pozitív viselkedési formával. Több megértés a problémák iránt, nagyobb elfogadás és türelem, nem azonnali elutasítás, inkább meghallgatás és mérlegelés. Ember orientált irányítás és ügyfél kezelés. Greenleaf szavaival; "Vajon azok, akiket szolgálunk, jobb emberré válnak általa? Egészségesebbé, bölcsebbé, szabadabbá válnak, és nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is szolgálók?"
Szerencsére egyre nagyobb teret nyer ez a megközelítés. A kereskedelem is fogékony rá, és az agresszív upsell (adj el többet) mentalitást felváltja a barátságosabb upserve (nyújts többet az ügyfélnek, mint amit vár) magatartás. A manipulatív, gyors haszonszerzésre épülő koncepciók helyett a hosszútávú partneri kapcsolatokra helyeződik a hangsúly. Természetesen mindig lesznek az emberi hiszékenységre, butaságra és gyarlóságra fókuszáló cégek, üzletek, boltok. De a jövő egy olyan irányba visz minket, ahol a tartós siker alapja a kapcsolatok megfelelő szintű működtetése. Ebbe tökéletesen beleillik a szolgáló vezető képe, aki az embereiért van, él, tesz.
A vezető, akit a nagylelkűség és az alázat mozgat. Aki megfelelő integritással rendelkezik, így kiváló példával jár elő mások számára. Nem hiba nélküli, ezért megbocsátó. A problémák megoldására koncentrál és nem a tovább bonyolítására. Tudja, hogy ha megfelelően szolgálja az embereit, és segít nekik elérni, amit akarnak, akkor ő maga is megkapja, amit szeretne. Az elégedettséget, a megbecsülést, és az anyagi jutalmat. Bizonyos formában mindannyian vezetők vagyunk. Csak a döntésünkön múlik, hogy az erőnket fitogtatva próbáljuk-e befolyásunkat érvényesíteni vagy békésebb, de szolgáló módon teszünk a környezetünkért és irányítunk? Daniel H. Pink megfogalmazásában; "Mások meggyőzése során ne hanyagoljuk el emberi természetünk nemesebb oldalát. Ma arra van szükség, hogy ezeket a tulajdonságokat erősítsük magunkban." Vegyük elő a nemesebb oldalunkat és tegyünk boldogabbá másokat a szolgálatunkkal, hogy magunk is boldogabbá váljunk.
Ha hasznosnak találtad a posztot, akkor engedd meg, hogy máskor is a szolgálatodra legyen, és csatlakozz a követőkhöz.