Szerepcsere

A férfias nők és nőies férfiak kora

A nők és a férfiak nemi identitásából adódó szerepek lényegében majd két évezredig változatlanok voltak. Aztán történelmi léptékkel gyorsan végbementek változások, amelyek radikálisan új szemléletet hoztak. Ez pedig jól összekuszálta a szálakat az emberek fejében, akik nagy része valamilyen tradicionális nemi szerepeket meghatározó kultúra vagy sztereotípia alapján neveltetett. De akkor ez most jó nekünk vagy nem?

A megszokott. Hagyományosan az uralkodó tézis úgy szól, hogy a férfi az irányító, az erős, a domináns, a pénzkereső, a családfenntartó, aki nem mutat gyengeséget, érzelmeket, együttérzést. A nő pedig ennek az ellentéte, a háztartásbeli, a védelemre szoruló gyengébb nem, az alárendeltebb helyzetű, akié a gyermeknevelés felelőssége, és aki nyíltan érzőszívű. Azok pedig, akik ettől eltérő tulajdonságokat mutatnak, nem felelnek meg a nemük diktálta szerepkörnek, így jó esetben ők a furik, rosszabb esetben a kiközösítettek. Kertész Imre megfogalmazásában; "Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem."

Egyediségünk. Jobban átgondolva természetünket igen sok tényező meghatározza meg. Az csupán egy része, hogy miben növünk fel, mit látunk, hallunk magunk körül. Például rendelkezünk személyiségjegyekkel, amelyek nagyban beleszólnak a habitusunkba. Egy csöndes, konfliktus kerülő flegmatikus pasi sosem lesz vadul üvöltöző és követelőző főnök. Ugyanakkor egy erős kolerikus nő mindig kinyitja a száját és nem rejti véka alá a véleményét, mert az irányítás a lételeme. Ezek a típusok egyéniségükből fakadóan is kilógnak a klasszikus nemi szerepkörökből.

Egyszerűsítés. Társadalmunk híve az egyszerű dolgoknak. Minden, amit felcímkézhetünk a világbani bolyongásunkhoz nyújt tájékozódási pontot. Eligazodunk a dolgok, tárgyak között és erre az egyszerűsítésre vágyunk, ha az emberekről van szó. A tökéletes ismerkedési dumát keressük, amitől mindenki a karunkba omlik. A hibátlan üzletkötőszöveget, amitől minden üzlet megköttetik. Ennél azonban jóval összetettebbek vagyunk. Sokszínűségünk és sokrétűségünk okán nem gombnyomásra működünk. Ráadásul olyan rétegek fednek minket, amelyeket nem is feltétlenül tudunk lehántani magunkról különben áldozatul esünk a megbélyegzésnek. Ha nem úgy viselkedünk, ahogy a környezet elvárná egy férfitől vagy egy nőtől kívülállókká válhatunk. Szeretnénk leegyszerűsíteni a nemek szerepét a könnyebb beazonosíthatóság végett, de ez nem könnyíti meg az életünket.

Kilógni a sorból? Mi van, ha nem felelünk meg a nemünkről elméletben kialakított képnek, a társadalmi normának? Mondjuk, ha egy ember beteg, akkor elesett. És ez a férfiakra is igaz, hiába nyomjuk a kemények vagyunk szlogent. Ugyanakkor egy vezető pozícióban lévő nőnek határozottnak és célratörőnek kell lennie, aki vállalja a konfrontációt. Ettől még nem lesz kevésbé nő. És a férfi sem lesz kevésbé férfi, amikor gyengélkedik és ezt bevallja. Miért baj, ha egy apuka hódolni szeretne az apaság szenvedélyének? Vagy, ha egy anya is szeretne a gyermekei mellett karriert építeni? Miért lenne elítélendő? Ha így érzik jól magukat, és ettől teljesebb az életük, akkor tegyék. Miért ne lehetnénk, akik belülről fakadóan vagyunk?

Családban marad. Sokáig tartottam magát a fáma, miszerint az asszonynak otthon a helye a fakanál és a gyerek mellett, az urának meg a melóban, hogy pénzt hozzon haza. Ez már a ipari korban sem volt igaz, meg a falusi életben sem, hisz a földeken a nők is gyakran húzták ugyanazt a napszámos igát, mint bárki más. Ma a menedzser szemlélettel átitatott időkben pedig még inkább maradinak tűnik ez az elv. John Gray mondta; "Ma már nem elég, ha egy férfi jó családfenntartó. Ha a nő is megkeresi a család fenntartásához szükséges pénzt, akkor a férfinak az igazságosság elve szerint ugyancsak hozzá kell járulnia az otthoni munkához." Be kell látni vannak férfiak, akik legalább annyira értenek a gyerekek nyelvén, mint a nők. És vannak nők, akik férfiakat maguk mögé utasítva sikeres cégvezetők. Mindez megfér egymás mellett. Ahogy egy családban is a gyermeknek szüksége van mindkét szülőjére az egészséges fejlődéshez, úgy nekünk is kell, hogy társadalmunkban ne sztereotípiák, hanem kiegyensúlyozott emberek tegyék a dolgukat. Azt, amiben a legjobbnak érzik magukat.

Valami változik. A nemi szerepek sosem fognak felcserélődni, de a határok kitágítása mindenképp jó. Nem szükséges kényelmetlen korlátok közé szorítanunk magunkat, amelyeket az emberi szokásjog emelt, és melyek nem otthonosak a számunka. Nőiesedhetünk és férfiasodhatunk, miközben jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez utóbbi fontosabb, mint bármely megkövült előítélet. Képességeink és személyiségünk összetettsége adja meg milyen emberek vagyunk és nem a nemi hovatartozásunk. Müller Péter szerint; "Elsősorban azonban mindannyian Emberek vagyunk. Csak aztán lehetünk férfi és női emberek." Nagyon jó, hogy a világunk nyitottabbá vált, átjárhatóbbá válik. Nagyszerű, hogy ma inkább vállalhatjuk önmagunkat, mint eddig bármikor. Már csak meg kell tanulnunk, hogy a nyitottság, nem kötelezettség, csupán egy lehetőség, amivel élhetünk. És ha ezt tesszük, akkor egyben elfogadóbbnak és toleránsabbnak is kell lennünk. Mert ezek is előfeltételei önmagunk vállalásának.

Ha tetszett ez a cikk, akkor oszd meg más nőkkel és férfiakkal is.