Siker = unalom + fájdalom

7 dolog, ami egyhangúvá és küzdelmessé teszi a sikerhez vezető utat

"Minél unalmasabb, amit csinálsz, annál könnyebb érdekessé tenni. Annál feltűnőbb lesz, bármilyen aprósággal is színesíted." (Vámos Robi)

A sikerességnek több összetevője van. Sokan sokféleképp értelmezik, és a legtöbben van igazság. Mindenki a saját szemszögéből közelíti és éli meg a sikert, ezért akár ezer arca is lehet. Vannak viszont olyan hozzávalók, amelyekkel mindannyian találkoznak, találkozunk, ha eredményessé akarunk válni. Ezek a nem túl népszerű dolgok képezik a legerősebb gátat a sikereink előtt. Mert unalmasak és fájdalmasak.

Tanulóidő. Önmagában már a tanulás is rémisztő tengernyi ember számára. Pláne, ha ez sokáig tart. Márpedig valamit jól megtanulni sok-sok időt emészt fel. Amikor ezen próbálunk spórolni a vége minden alkalommal a kontárság lesz. Középszerűen, felületesen értünk csak a mesterségünkhöz és ez a hozzáállásunkban is megmutatkozik. A megfelelő képességek és gyakorlati tudás megszerzéséhez időt kell adnunk magunknak. Annyit, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy a jártasságunk ösztönösen a részünkké váljon. Ez személyenként teljesen egyedi időintervallum lehet.

Ismétlés. Véges végig, unos-untalan. Ugyanazt megcsinálni százszor, ezerszer, milliószor. Képesnek kell lennünk hosszabb távon is újra és újra, egy képességünket fejlesztenünk. Egy mozdulat, egy tevékenység, mint a kosarasnál, aki az edzést követően még ott marad pár órát gyakorolni a 3 pontos dobást. Csak talán nekünk még ennél is hétköznapibb és unalmasabb dolgot kell ismételgetnünk. De így ivódik belénk a megfelelő szakértelem. Le kell győznünk az unalmat, színesebbé, érdekesebbé kell tennünk azt az időt, míg gyakorlunk. Például versenyre kelhetünk saját magunkkal, hogy ugyanazt a munkát gyorsabban, jobb minőségben, rövidebb idő alatt végezzük el.

Szokások kialakítása. Ez is elég egyhangú lépés. Felvenni azokat a szokásokat, amelyek eljuttatnak a vágyott célunkig. Ki a fene akar például minden reggel korán edzésre menni? Vagy emlegettem már azokat az elszánt biciklistákat, akik inkább a biciklis ruhájukban alszanak, mert hajnalban nem biztos, hogy rávennék magukat a felkelésre. (a kényelmetlenség jutalma) A megfelelő szokások kialakítása során a sikereinkhez szükséges cselekedetekre vesszük rá magunkat. Eleinte ez biztosan erőfeszítésbe kerül, és kényelmetlen lesz, ám később automatizmussá válik. Talán oda sem figyelünk már rájuk.

Kitartás. Egy másik gyakori ok, ami miatt feladja valaki az elképzeléseit. Nem jön a dicsőség azonnal. Sőt, elárasztanak minket a kudarcok és maguk alá temetnek. Nem vagyunk elég jók, ügyesek, tapasztaltak. Vagyis nem vagyunk elég felnőttek a feladatokkal való megbirkózáshoz. Az érésünk egy folyamat, egy szakasza az életünknek, ami megköveteli tőlünk, hogy a negatív élmények dacára is tartsunk ki. Nem kell ezt megtennünk, de akkor törődjünk bele, nem sok mindent érünk majd el. A kitartás fájdalmas, még ha a célunk felidézése tompít is rajta. A célunk elérésekor pedig a, ha el nem is feledhetjük a keserűséget, de értékelhetjük az általa megszerzett rutint. Nagy segítségükre lesz a csúcson. Leonard Mlodinow mondta; "Az akadályok legyőzésében mutatott állhatatosság a siker legalább olyan fontos összetevője, mint a tehetség."

Kételyek. Minden nagyratörő embert megérint olykor a bizonytalanság. Ez fakadhat a belülről, vagy érkezhet kívülről. Hiábavalónak érezzük a tetteinket, mert számos csalódás ért minket és kezdünk kételkedni a képességeinkben. A környezetünk nem támogat, a jelentkező kudarcokat a mi személyes alkalmatlanságunk megnyilvánulásaként könyveli el. Túljutni a kételyen és a bizonytalanságon szintén keserves megpróbáltatást jelent. Fogadjuk el, mentálisan is elgyengülhetünk. Ez még nem jelenti az elbukásunkat. Fel tudunk állni és tovább tudunk menni. Csak ezzel győzhetjük le az aggályainkat és győzhetjük meg az aggályoskodókat.

Legalulról. Milyen jó lenne, ha nem kellene lentről indulni. Sajna azonban végig kell haladnunk a lépcsőfokon. Elrettentő az idő tényező. "Még csak itt tartok? Mennyi ideig tart míg feljutok oda? Olyan távolinak tűnik. Feljutok egyáltalán?" Egy szikla ormára fel kell mászni. Ahhoz a lábától kell startolnunk és felkapaszkodnunk a tetőfokra. Nincs könnyített, egyszerűsített út. Illetve van, letehet egy helikopter is a csúcsra, de akkor a helikopter elérése és megszerzése a kipipálandó kihívás. Így vagy úgy, de megmászni valamit, eljutni a tetejére, pontosan az a munka, amire szükségünk van a magas szintű önbecsülésünkhöz. Tényleges teljesítés esetén jobban érezzük magunkat.

Késleltetett jutalom. Napjaink társadalma be van rendezkedve a mostra. Mindent most és azonnal akar. Ám a növények sem parancsra nőnek, hanem a magból víz, napfény és tápanyagok segítségével szökkennek szárba. Nekünk is gondoskodásra, fejlődésre, időre van ahhoz szükségünk, hogy kibontakozzunk és megkapjuk a jutalmunkat. A jobb állást, a saját céget, a több pénzt, a nagyobb házat. Miénk lehet, amit szeretnénk, csak tegyük le cserébe azt a teljesítményt, amiért megkaphatjuk.

A felsorolt tényezők nem megkerülhetők, nem lerövidíthetők. A konkrét célkitűzés és a számunkra ideális terület megtalálása nagyban segít ezek átvészelésében. Ha tudjuk hova akarunk eljutni a tetteinkkel, akkor tudjuk, mit, miért teszünk. Ráadásul, ha szeretjük is, amivel foglalkozunk, akkor ez már önmagában is szórakoztatóbbá teszi azt az időigényes, unalmas gyakorlásra, fájdalmas küzdésre épülő siker utat, ami egyedül a miénk és senki másé. Meglesz bennünk a szenvedély, hogy megvalósítsuk a belső vágyainkat. Bob Gass szerint; "A győzelemhez vezető út gyakran sorozatos vereségekkel van tele. Fájdalom és gondok nélkül teljesítményünknek nem lenne igazi értéke! Ha nem került semmibe, semmit sem ér. A siker eléréséhez elkerülhetetlen, hogy megtanuljuk legyőzni a nehézségeket és kudarcokat. A kulcs a kitartás."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel is.