Ráfizetések

Amire nem jó megoldás a pénz

A pénz nélkülözhetetlen eszköz. Számtalan terméket és szolgáltatást beárazhatunk általa, ugyanakkor mindent nem intézhetünk el csupán bankókkal. Próbáljuk ugyan, de a magánéletünk, illetve a családunkat érintő területek, ahol érzelmileg is mélyen érintve vagyunk, nem épp pénzre válthatóak.

Venni és eladni. A pénz a legegyszerűbb megoldások egyike. Tudjuk, mi, mennyibe kerül, leperkáljuk érte a lóvét és kész, már meg is vagyunk. Ez fontos szempont lehet kertépítésénél, autóvásárlásnál, utazásnál, de nem ilyen könnyen alkalmazható, ha emberekről és kapcsolatokról van szó. Persze az is kihívást jelenthet, hogy az anyagi helyzetünket megfelelő szintre hozzuk, de most nézzük inkább azt, amikor nem a szinttel van a baj, hanem az értékítéletünkkel. Az emberi viszonyok nem csak vásárlásból és eladásból állnak.

Van az a pénz. Egyes munkahelyek rengeteg pénzt hoznak a konyhára. A kérdés az, hogy milyen áron? Állandóak a túlmunkák, a hétvégi megbeszélések, kimondatlan elvárás, hogy az ember maradjon és tegye a dolgát. Vagy jelen esetben dolgozzon otthonról reggeltől késő estig. Mert hát jól meg van fizetve. Valóban? A munkánkat, a szaktudásunkat, a minőséget fizetik meg vagy a folyamatos stresszt, nyomást, túlórát? Miért vettek fel? Bármilyen jók lehetünk a hivatásunkban a szüntelen túlhajtás eredménye a kiégés. Egyre több a hibázás, fellép a motiválatlanság, növekszik a fáradtság. Nem csupán a munkánk színvonala gyengülhet, de kockáztatjuk az egészségünket is. És ha mindezt tudatosan vállaljuk azért, mert kell a pénz, akkor nem árt mérlegre tenni, mit kapunk és mit veszítünk. Gyakran nincs egyensúlyban a pénz, és az, amit megvehetünk általa, valamint amiről lemaradunk miatta.

Nincs az a pénz. Elhalmozhatjuk drága ajándékokkal a gyermekeinket, a párunkat. De ezek csak értékes cuccok. Egyetlenegy költséges meglepetés sem pótolhatja az időt, amit nem töltünk velük. Nem helyettesíthet minket egy sok pénzen vett valami. Ha igen, akkor nagy baj van. Ne legyen illúziónk, ha kimegyünk a játszótérre a gyerekkel és közben végig a telefonon intézzük az ügyeinket, akkor egy percig sem vagyunk vele. Ez nem minőségi időtöltés a családdal. Áldozatot hozunk a családunkért, de igazából feláldozzuk a családunkat. Mert most kellünk a kedvesünknek is és a csemetéinknek is. Nem lehet visszahozni ezeket az időket, és majd egyszer felzárkózni. Ahogy a szülő, aki lemaradt gyermeke első lépteiről, soha nem tudja ezt visszahozni és átélni. Az emberek azért vannak velünk, mert velünk akarnak lenni. A pénz vagy egy zsíros meló jöhet és mehet, de a minket szerető emberek maradnak. Legalábbis egy ideig.

Fizetett nevelés. Egy másik érdekes hozzáállás, amikor fizetünk a gyereknek valamiért. Mert rendet tesz a szobájában, mert jó jegyeket hoz haza, mert levágja a füvet. Ha van tévút a nevelésben, akkor ez biztosan az. Nem jó, ha megszokja, hogy mindenért pénzt kap. Olyan dolgokért főleg nem, amelyeket később ingyen is meg kéne csinálnia. Nekünk sem fizetnek otthon a mosogatásért vagy a takarításért. Ezek a feladatok, addig teljesítendők számára, amíg fizetnek érte. De minden jó érzésű ember rendben tartja a környezetét enélkül is. Tanulmányok tekintetében pedig végzetes melléfogás a pénzzel való ösztönzés. Mert a cél, a megfelelő érdemjegyek megszerzése, se több, se kevesebb. Ezért fizetünk, nem a tudásért vagy a tanulás megszeretéséért. Így nehéz lesz bármit megtanulnia hosszútávon. Amint nehéz lesz megtalálnia azt is, ami tényleg érdekli. Hisz csak a bezsebelt zseton számít, ezt jutalmazzuk. A színvonalas nevelés pénzzel nem váltható ki. Időt és energiát kell beletennünk, akkor is, ha nagyon lassan jönnek az eredmények.

A tudomány árnyékában. Mára egész sor tudományos kísérlet bizonyít két dolgot. Az egyik, hogy a pénz, mint motivációs eszköz, csak korlátozottan működik. Mégis, a mai napig a legtöbb cégnél ezt az egyetlen módszert alkalmazzák a munkatársak buzdítására. A másik, hogy az anyagi javak, a pénz, egy bizonyos mértéket követően nem okoz még további boldogságot. A leggazdagabb emberek sem annyival boldogabbak, mint amennyivel a vagyonunk alapján kellene. Érdemes ezen a két tényen úgy elgondolkodunk, hogy párhuzamba helyezzük a saját életünkkel. Mi mennyi időt töltünk el a pénz megkeresésével, hajkurászásával? Ha nem érezzük eléggé lelkesnek és örömtelinek magunkat, akkor próbáljunk meg kicsit több időt tölteni a barátainkkal, szeretteinkkel, családunkkal. Aztán tartsunk újabb önvizsgálatot. Változott-e valamit a közérzetünk? Segítségképpen álljon is Daniel H. Pink gondolata: "A jómód paradoxona, hogy míg az életszínvonal évtizedről évtizedre emelkedett, a személyes és családi életben nem következett be hasonló elégedettségnövekedés. Ezért van az, hogy sokakat felszabadított a jólét, mégsem teljesedtek ki általa."

Ha tetszett ez a poszt, akkor olvass bele az oldalon néhány másik cikkbe is.
Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels