Példaképeink útján

A megfelelő példakép választása

"A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít."
(Samuel Smiles)

Egyértelmű, hogy a példákon keresztül tanulunk, a példákon keresztül növünk fel, és válunk eredményessé, sikeressé. Mindig keressük azokat a személyeket, akikre hasonlítani szeretnénk, akikből erőt és bátorítást meríthetünk. Ez hatványozódik, amikor válaszút előtt állunk, tanácstalanok vagyunk, nehézséggel küzdünk. "Vajon XY mit tenne a helyemben?" tesszük fel magunknak a kérdést. Szükség van példaképekre? És mit nyerhetünk egy jó példakép által?

Ne keverjük. A példaképállítás nem tévesztendő össze a rajongással. A fanatikus rajongó megingathatatlan piedesztálra emeli az ideálját és mindenben szeretne olyanná válni, mint a ő. Saját egyéniségét is a háttérbe szorítva igyekszik hasonlítani. Az öltözködés, a viselkedés, a beszédstílus, mind, mind másolat csupán. A másikat tökéletesnek ítéli meg, és úgy gondolja, minél inkább hasonlít rá, annál inkább az lesz maga is. Vagy csak elmenekül a valóságból egy álomvilágba, ahol ez a megközelíthetetlen illető betölti eszményisége tárgyát. Ez nem egészséges példakép. Ez elvakult rajongás.

Negatív példák. Gyakoriak a környezetünkben olyan példázatok, amelyek elrettentésként szolgálnak. Ismerős, amikor valaki nem szeretne olyan lenni, mint az apja vagy anyja volt? "Én nem követem el azokat a hibákat." "Én másként nevelem majd a gyermekem." Ezzel érdemes óvatosan bánnunk. Számtalanszor a tagadás vezet oda, hogy a mélyen a fejünkben elültetjük ezeket a gondolatmorzsákat, és észrevétlenül kezdjük el ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint elődeink. Mégis a helytelenített utat követjük, mert csupán tiltakozunk, de nem keresünk más alternatív irányokat, amelyek más megoldásra vezetnének. A negatív példák nagyon hasznosak, ha okulunk belőlük.

A szülői minta. Elengedhetetlenül az első forrás, amely például szolgál a számunkra. Értékrendünk legfontosabb pilléreit innen sajátítjuk el. A családhoz, a párkapcsolathoz, a házassághoz, a szeretethez való viszonyunkat. Ezért megfontolandó Nagy Endre gondolata; "A szülőnek a gyermekkel szemben csak egy nevelőeszköze van: a maga életének szemléltető példázata." A megfelelő szülői példa, csodás nyitánya a gyermekből felnőtté válásnak. Azonban nem lehet megoldás mindenre. Őseink sokat tudnak de nagy valószínűséggel mindent nem tudhatnak, amire szükségünk van. Ezért keresünk később másokat is, akik etalonok a szemünkben.

Szakmai mentor. Egyes vélemények szerint ilyenkor csak a szakmai részre érdemes koncentrálni. Hisz az emberek nem hibátlanok. Előfordul, hogy a szemünkben nagyra tartott személy az élet különböző területein egy merő kudarc. Nagy művészek például, akiknek a munkássága lenyűgöző, a magánéletükben szétesettek, küzdenek a démonaikkal és a függőségeikkel. De találhatunk értéket bennük jócskán, és minket csak ez kell, hogy érdekeljen. Hogy ezt vagy azt, hogyan csinálták, miként valósították meg. Nem lehet az ember makulátlan, és ha szakmailag profitálhatunk a tapasztalataiból, akkor már ki is vettük a legtöbbet, amit kivehetünk. Ezt a munkahelyünkön is erősen érezhetjük a saját bőrünkön, ha van egy olyan feljebbvalónk, aki rendkívül profi a munkában, de pocsékul bánik a munkatársakkal. Ettől függetlenül elvárható, hogy mentorként az ember példamutató életet éljen.

Emberi példák. Én személy szerint abban hiszek, hogy nem elég csak a szakmai résszel foglalkoznunk. Ezt a nézetet osztja Hetesi Erzsébet is; "Az ember példaképet nem csak szakmai kvalitások alapján választ. Ahhoz, hogy valaki példaképpé váljon, más értékek is fontosak." Nem véletlen, hogy olyan óriási sikerű sportedzők, mint Kemény Dénes vagy John Wooden nem csak a meccsekre, hanem az életre készít, készített fel. A tanításaik túl mutatnak a sporton, és kiterjeszthetők a teljes életvitelre. Ha mindez kiegészül egy etikus és becsületes hétköznapi mentalitással, akkor a legjobb példaképekre sikerül rálelnünk. Hiszem, hogy az ember, amit képvisel, és ahogy képviseli, az élete minden területén megmutatkozik. Ezért ajánlatos korunk vagy a történelem nagyjainak életét és tanításait tanulmányoznunk. Megannyi nagyszerű példaképre akadhatunk.

Bárki lehet példakép. Nem mindig kell messzire mennünk. Nézzünk körül a környezetünkben is. Bárki lehet precedens értékű. Valaki, aki nagyszerűen bánik a gyerekekkel, aki lelkiismeretesen végzi a munkáját, aki nagylelkűen áldoz jótékony célokra, vagy épp kiválóan kommunikál másokkal. A leghétköznapibbnak tűnő személy is adhat okot arra, hogy felfigyeljünk a tetteire, a viselkedésére. Bárki lehet az körülöttünk. És persze mi magunk is azok lehetünk. Példák mások számára. Ki ne szeretne példa lenni a gyermekei számára? Ez a legtöbb szülő vágya. Ki kell érdemelnünk, és azok leszünk. Éljünk úgy, ha tükörbe nézünk, ne kelljen lesütnünk a szemünket. Éljünk példaértékűen.

Minden nagy példakép maga is egy példaképpel kezdte. Tanulni az előttünk járóktól okos és célravezető megoldás. Ne olyanok akarjunk lenni, mint a példaképünk, hanem önmagunk legyünk, elsajátítva azokat a képességeket, amelyeket az adott illetőben nagyra becsülünk. Egészítsük ki magunkat, fejlesszük tovább a tudásunkat, és éljünk mi is mások számára tanulságosan. Ahogy John Wooden megfogalmazta; "Foglalkozz inkább az egyéniségeddel, mint a hírneveddel, mert az egyéniséged az, ami igazán te vagy, míg a hírneved csupán az, hogy mások milyennek hisznek." A hírnév mulandó, gyakran csupán a látszat, az egyéniség mutatja meg valójában milyen emberek vagyunk. Legyünk igazi, kiteljesedett egyéniségek, akik képesek jó példával elöl járni.

Ha számodra is vannak fontos példaképek, és tetszett ez a cikk, akkor add tovább másoknak is.