Párbaj

Régen lehoztam a csillagokat is. Ma elég, ha kiviszem a szemetet?

Nemrég hallottam egy előadáson, hogy a kapcsolatokat ne vegyük természetesnek. Dolgozzunk rajtuk. Folyamatosan Ez nagyon igaz a párkapcsolatunkra is. Tegyük szívünkre a kezünket. Ismerős a szituáció, amikor egy párkapcsolat bimbózásakor a csillagokat is lehoznánk a másiknak az égről? És később? Amikor a ledobott cuccainkat nem vagyunk hajlandók elpakolni a családi békéért? Akkor hol vannak a csillagok? Fényévekre...

Mi történik velünk egy hosszútávú kapcsolatban? Hogyan indul? Merre halad? És mire érdemes figyelnünk, hogy valóban hosszan tartson, és egyben örömmel is töltsön el mindkettőnket?

Kezdjük a legnyilvánvalóbbal, a szerelem mulandó, a szeretet maradandó. A viszonyunk eleji rózsaszín felhőket felváltják a szürke ködös hétköznapok. A felkorbácsolt vágyakat lecseréli egy megszokott életritmus. Nem a szenvedély tűnik el, legalábbis remélem, hanem az érzéseink alakulnak át. Ez egy természetes folyamat, és ha figyelünk rá, törődünk vele, akkor megerősíti a vonzalmunkat a párunk iránt. Kialakul a mély és elkötelezett szeretet.

Amikor megismerjük a nagy Ő-t, és olyan más, mint mi, ezt imádjuk. Aztán összebútorozunk, Ő olyan más, mint mi, és ettől megőrülünk. Az egyik nagy buktatója a tartós kapcsolatoknak, ha abban a hiszemben élünk, hogy idővel úgyis megváltoztatjuk a másikat. Ezt a hibát magam is elkövettem párszor az életem során. Majd én tudom, hogy lenne jó neki, mit kéne tennie, stb. Bízzunk benne. Tudja ő azt jól. Nehéz megérteni, de higgyük el, egy adott feladat megoldásához, több módon is ugyanolyan jól el lehet jutni. Nem csak a mi módszerünk lehet célravezető. A békesség okán például, mi a feleségemmel megállapodtunk, hogy túl kicsi a konyha egyszerre kettőnk számára. Az ő heves forgószéllel vetekedő lendületéhez, az én komótos és kimért munkatempóm nem ér fel, így csak akadályozom őt a tennivalókban. A maga hatékony módján káprázatos és ízletes étkeket készít, és ez a lényeg.

Vannak, akik nincsenek tudatában ennek a ténynek, ezért minden viszonyuk, bár ígéretesen indul, mégis szakításba torkollik. Olyankor átreppennek egy újabb kapcsolatba, ami szintén remekül indul, de aztán az enyészeté lesz. Még otthonról hoztam magammal egy fontos mondatot, melyet a mai napig nagy becsben tartok; "a párkapcsolat nem úgy működik, hogy az első nehézségnél elválnak útjaink". Mégis, ebben az instant, rohanó világban nem foglalkozunk a megjavításukkal, inkább veszünk egy következőt. Aki így dönt, csupán egy apróságot hagy figyelmen kívül. Lesz valami, ami miden kapcsolatban ugyanaz lesz. Ő maga, valamint a hozzáállása.

Hajlamosak vagyunk mindig másban keresni a hibát. Azt mondjuk; "ő az oka, mert ha ezt tenné, vagy így viselkedne, akkor...". Akkor mi lenne? Akkor talán pont azokat a jellegzetességeit vesztené el, amiért belopta magát a szívünkbe. Önvizsgálatot kéne tartanunk. Vajon mi tudunk-e tenni valamit a kötelékünkért? Mi tudunk-e jobbítani valamin? Mert változtatni csak saját magunkon tudunk, és kizárólag a saját szabad döntésünk által. Efölött van hatalmunk. Ezért ne támasszunk elvárásokat a másikkal szemben, mert végtelen csalódottak leszünk. Ő pedig boldogtalan. Azt hiszi, nem szeretjük őt, csak akkor, ha megváltozik. Az elvárások, akár kimondottak, akár kimondatlanok, és csak belülről feszítenek, szép lassan megölik az érzelmi kötelékünket. Szeressük úgy, ahogy van. És ezt mondjuk is el neki. Gyakran. Az emberi természet pikantériája, hogy ha nem akarjuk a párunkat formálni, akkor ő magától fogja ezt tenni. A mi dolgunk csak az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet.

Ez utóbbi kritikus fogalom. A szeretet, nem lehet alku tárgya, nem köthető ehhez vagy ahhoz. Nem béklyózhatjuk valamilyen teljesítéshez, a szeretetnek függetlennek kell maradnia. Minden háztartásban előfordulnak időnként összezördülések, amikor a hangulat nem épp rózsás, és morcosak vagyunk a társunkra. Ilyen esetekre van egy kedvenc kifejezésem. Amikor a hitvesem megkérdezi; akkor most haragszol rám, (és nem szeretsz)? A válaszom mindig ez: "Igen, haragszom rád, dühös vagyok rád, de szeretlek.". Valamikor eldöntöttem, hogy szeretem, és ezen egy kis civódás miatt nem módosítok. Persze mérges vagyok, de majd megbeszéljük, helyreállítjuk a rendet, megbékélünk, és minden megy tovább. Azonban addig is szeretem, mert ez az érzésem feltétel nélküli iránta, és felüláll a perpatvarokon.

Amihez mindig fordulhatunk, ha úgy véljük kissé leült a románcunk, az a jó dolgok számbavétele. Idézzük fel, mi fogott meg a másikban, mit imádunk benne, milyen kellemes dolgokon mentünk keresztül együtt, mit tett értünk az elmúlt napokban? Ez segít a kedvesünk újra felfedezésében. Ismételten rácsodálkozhatunk a nagyszerűségére. Értékelhetjük, mennyire szerencsések vagyunk, hogy vele lehetünk, ő a párunk. Kicsit újra beleszerethetünk. És ez a lényeg, időnként újra beleszerelmesedni a választottunkba. Neil Strait gondolatával; "A szerelem a szív legnagyszerűbb élménye, amely az egész életet egy kicsit jobbá teszi."

Hamarosan folytatjuk ezt a témát, a szeretet kifejezési módjaival. Ha tetszett ez a poszt, akkor ne maradj le a legközelebbiről, csatlakozz a követőkhöz.