Nem, nem, nem és nem!

7 tagadás és tiltás, amely nagy hatással van a gyerekekre

"Mindenki gyerekkorában szerzi a legerősebb benyomásokat a világról." (Rakovszky Zsuzsa)

A szülő alapvető feladata a korlátok felállítása. Ebbe beletartozik, hogy a gyermek egészséges fejlődése, valamint testi épsége végett tilt dolgokat. Érdemes átgondolni, hogy amikor ebben a szellemben nemet mondunk, annak lesz-e és milyen hosszútávú következménye?

Ne sírj! Ezt leggyakrabban a fiúk kapják meg. Katona dolog. Ez semmiség. Egy férfi nem sír. Ehhez hasonló mondatok röpködnek a kemény férfiasságra nevelés jegyében. Csakhogy az érzelmek kifejezésnek korlátozása nagy belső feszültséget okoz. Valahogy ki kell jöjjenek a feldolgozatlan és kiadatlan negatív érzések. Sokszor ez agresszióban és mások irányába tanúsított bántó viselkedésben tör utat magának. Van helye a könnyeknek a fiúk életében is. Ez nem a gyengeség jele, hanem az emberi mivoltunkké.

Ne dühöngj! Ez az előbbi kifejezés lányokra vonatkozó verziója. Egy kislány ne legyen mérges. Csúnya vagy, amikor csapkodsz. Nem illik így tombolni. Bizonyára ismerős szófordulatok, amivel igyekszünk szülőként megőrizni az ifjú hölgyek bájosságát. Azonban ez is belső frusztrációhoz vezet és passzivitást, érzelmi elnyomást eredményezhet. Mindkét esetben sérülhet az érzelmekre adott természetes válaszreakció. A gőz kiengedésének is megvan a megfelelő formája, még lányoknál is.

Ne kérdezz annyit! A rengeteg elvégzendő napi feladatunk mellett még a gyermek számos kérdésére is választ kell adnunk. Az mi? De miért? Hogyan csinálod? Sosem fogynak ki a kérdésekből. Van bennünk egy eredendő kíváncsiság. Ebből építkeznek, így tanulnak. Amikor elfogy a türelmünk és nem válaszolunk, lerázzuk őket, megállj parancsolunk a kérdéseknek, akkor ezt a velük született érdeklődést tesszük parkolópályára. Ha rendszeresen ezt csináljuk, visszafogjuk a tudásszomjukat. Mire az iskolába kerülnek, megcsappan a kérdezősködési kedvük és inkább befogadják az információkat, mint saját maguk kutatják fel azokat.

Ne mutasd ki a gyengeséged! Különben kihasználnak. Légy mindig erős. Légy te az első. A legjobb. Klasszikus kialakítása a teljesítmény orientációnak. Szegény gyereknek soha nem lehet rossz napja, nem kelhet fel bal lábbal, nem érezheti rosszul magát. Mert ez mind a gyengeség jele. Megnézem az a felnőttet, aki ezt mind betartja. Miért kellene akkor egy csemetének így viselkednie? A gyengeség is hozzánk tartozik. Minden esendőségünkkel mi magunk vagyunk. Nem leszünk semmirekellők azért, mert felvállaljuk. Azt majd persze meg kell tanulnunk később, kivel, mennyit oszthatunk meg a gyengeségeinkből, de önmagában ez a tanács, inkább megkérdőjelezi a gyermekben az elfogadását és szerehetőségét.

Nem szabad! Önmagában a tiltás csak egy szikár mentőakció. Megakadályozunk egy balesetet, egy (számunkra) kényes szituációt, csírájában elfolytunk valamilyen kezdeményezést. Nem szabad és kész, vágjuk rá. Magyarázat nélkül ez vajmi kevés. Építő jellegét akkor nyeri el, ha az odavetett félmondaton túl megindokoljuk, miért nem lehet ezt vagy azt megtenni. Megértetni a tetteik következményeit, magukra vagy épp másokra gyakorolt hatását. Talán nem járunk minden alkalommal sikerrel, de előbb-utóbb lesznek olyan helyzetek, ahol már nem szükséges újra közbelépnünk.

Nem a te hibád! Szépen megtanuljuk lefejteni magunkról a felelősséget, még azelőtt, hogy igazán éreznénk a súlyát. Többed magaddal fekete pontot kaptál a helytelen viselkedésed miatt. A többiek vittek bele a rosszba, te nem tehetsz róla. Amikor felmentjük a felelősség alól, gyengítjük a bimbózó morális értékrendjét. Jót akarunk vele, megkímélni a szenvedő gyermekünket, szeretetből és az elfogultságból cselekszünk, de vitatott eredménnyel. idővel elvárja az ártatlanságot és igazságtalannak tartja, ha mégis számonkérik. Érdemes a felmentés helyett megbeszélni milyen és mekkora szerepe volt a kérdéses balhéban? Jogos vagy sem a büntetése?

Nem szeretlek! Na, ez a mondat, ebben a formájában nem hangzik el a szánkból. Ezt inkább sejtetjük, éreztetjük. Egy szúrós tekintettel, egy megsértődéssel, esetleg elvonulással, valamilyen büntetéssel, fenyítéssel. Megvonunk valamit a gyermektől, legyen az a desszert vagy akár saját magunk. Utóbbit például úgy, hogy nem játszunk vele. Ez fáj neki, akkor is, ha rossz fát tett a tűzre. Ezzel a szeretetünket is elvesszük tőle. Ezért fáj neki igazán. Nem baj, ha fegyelmezünk, de minden esetben biztosítsuk róla, hogy a cselekedetétől függetlenül szeretjük. Még akkor is, ha most haragszunk rá, és megbüntetjük.

Bánjunk óvatosan a tiltásainkkal. Gyermekkorban elültethetünk olyan hibás lelki beidegződéseket, amelyek felnőve is kártékonyan befolyásolják az egészséges személyiségbeli működést. A gyerek felnéz a szülőre, ezért ártatlanul fogadja el, amit tőle hall. Ha tévútra vezetjük, akkor aláássuk a későbbi sikereit. Felléphetnek önértékelési problémák, szorongásra való hajlam, megfelelési kényszer, karrierépítési kudarcok, elromló párkapcsolatok. Szigeti Ildikó mondta: "A gyerek eredendően, "gyárilag" leginkább semmilyen. Nem jó és nem rossz, nem szorongó, nem agresszív, nem lusta. A felnőttek teszik azzá."

Ha tetszett ez a poszt, akkor figyelj arra, mit és hogyan tiltasz a gyermekednek.
Fotó: Gustavo Fring, Pexels