Munka kontra pihenés

5 ok, amiért nem tudunk igazán kikapcsolni

"Vajon miért van az, hogy annyira sietünk feltápászkodni, amikor elesünk? Hiszen akár fekve is maradhatnánk, hogy pihenjünk egy kicsit." (Max Eastman)

Itt a nyár, az önfeledt lazítás ideje. Tegyük a szívünkre a kezünket, szoktunk pihenni? De úgy igazából. Nem arra gondolok, hogy elmegyünk-e nyaralni, kirándulni, inkább arra, hogy el tudunk-e szakadni a hétköznapi valóságunktól. Le tudjuk rakni a telefont, az állandó elérhetőséget és átadni magunkat a relaxálásnak? Ha nem, akkor miért nem tudunk kikapcsolni? Mondjuk az alábbiak közül valamiért?

Nem állítunk prioritásokat. Pontosabban a pihenés és a szeretteinkkel töltött idő nem szerepel a fontossági sorrendünkben. Ez elgondolkodtató. Mert mi az igazán lényeges a számunkra, ha ez nem? Ha az emberek, a kapcsolatok és a család nem tölt be központi szerepet az életünkben, akkor mi? Amikor mi nem tervezzük be az időbeosztásunkba ezeket az programokat, akkor az erre felhasználható idő kifolyik a kezünkből. Nem tulajdonítunk neki jelentőséget, majd jön valaki, aki fog, és csinál a részünkre más jellegű elfoglaltságot. Egy újabb főnöki ukáz, egy munkatársi szívesség kérés, bármi, ami elrabolja az időnket. Magunktól és másoktól.

Túltoljuk a saját fontosságunkat. Senki sem pótolhatatlan. Mi mégis gyakorta úgy teszünk, mintha egyedül mi ismernénk a titkok nyitját. Nem tudunk leállni. Még ezt is, meg azt is, na meg még amazt is megcsináljuk. Mindig akad "csak még ezt az egyet" meló. Ám be kell látnunk, hogy nélkülünk is kinyitnak a boltok, nőni fog a fű, az ég is kék marad, sőt, újabb szuperhős filmet is készítenek. Vagyis a föld akkor is forogni fog, ha mi pihenünk egy kicsit. Engedjünk teret a világnak, nem lesz semmi gond, ha kicsit hagyjuk a dolgokat a maguk útján menni. Csernus Imre szerint; "Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot."

Munkamániások vagyunk. Rokon lelkek vagyunk azokkal, akik túlértékelik a fontosságukat. Abban találjuk meg önmagunk, ha melózunk ezerrel. Vagy kettővel. Teljesen átadjuk magunkat a feladatainknak és belefeledkezünk a dolgainkba. A tökéletesre hajtunk és akkor vagyunk elemünkben, amikor azt csináljuk, amihez a legjobban értünk. Ám van még valami, amit csak mi tudunk nagyon jól csinálni. A szeretteinkkel együtt lenni, akikkel kölcsönösen jelentőségteljes kapcsolatot ápolunk, kizárólag mi törődhetünk. Illetve törődhetnek mások is, de akkor előbb utóbb elveszítjük őket. Nekik szükségük van ránk, és csakis ránk. Mellettük a helyünk.

Irányítás kényszerünk van. Lényegében ez is egyfajta munka megszállottja. A kontroll érzése a kényszer. Muszáj valamit az ellenőrzésünk alatt tartanunk. A munka pedig kézenfekvő választás ezen a téren, hisz annak úgyis haladnia kell. Abban a hitben leledzünk, hogy a munkát irányításunk alatt tartjuk. Ez azonban csak illúzió. Valójában a munka az, ami a markában tart minket. És nem ereszt. Szükségünk van arra az érzületre, hogy vezetünk, ezért állandóan dolgozunk. Így jön létre egy kifordított helyzet, ahol mi válunk munkafüggőkké. Valójában a munka határozza meg az életünket, hatalma van fölöttünk, ő irányít minket, nem mi őt. Lehetetlen kikapcsolni ilyen mentalitással.

Trendik vagyunk, nem őszinték. A divatot követjük nem a magunk vágyait. Azért megyünk külföldre, mert a szomszéd is ott volt, és látnia kell, hogy mi is megengedhetjük magunknak. A Józsiék is ott szálltak meg, nekünk is onnan kell posztolnunk. Ők egy hétig voltak, mi kettőt leszünk. Csak azért is. Ne a környezetünket majmoljuk. Ez nem lóverseny, ez pihenés. Ha ebben is csak az egymásra licitálást látjuk, az régen rossz. A kikapcsolódásunk tekintetében hallgassunk a legkompetensebb személyre, saját magunkra. Kit érdekel mások hova mennek? Nekünk mi esik jól, ez a fontos. Nekünk kell jól éreznünk magunkat, feltöltődnünk, élveznünk az időt, amit magunkra fordíthatunk. Csak így pihenhetjük ki magunkat.

Életünk nagyobb részét stresszel telített rohanásban töltjük. Nyugodtan hátra dőlhetünk időnként. Megtettük és megtesszük, amit lehet, megérdemeljük a kikapcsolódást is. Nem kell non stop ugrásra készen állnunk az év minden napjának minden másodpercében, nem szükséges, hogy a telefon hozzánk nőjön és a wifi elérés sem olyan létszükséglet, mint a levegővétel. Tegyük le néha a magunk nélkülözhetetlenségét és biztosítsunk teret a regenerálódásnak. Ahogy Pam Brown mondja; "Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!"

Ha tetszett ez a cikk, mielőtt elmennél nyaralni, kérlek, oszd meg másokkal is.