Modern család

Hogyan változnak meg a családon belüli szerepeink?

Milyen sokat változott az anyák helyzete az elmúlt években. És az apáké is. Meg a gyerekeké is. Alapvetően a családban betöltött szerepeink nagyon sokban átalakultak. Ám még mindig a fő csapásvonal, amely mentén a családunk hosszútávon működőképes lehet, egymás tisztelete és szeretete. Ha ezekre az állandó értékekre fűzzük fel a családi kapcsolatainkat, akkor ebben a változó környezetben is időtálló és boldog kis családi életünk lesz. Miben változott, változik meg a szülő és a gyermek helyzete, viszonya?

Kiegyenlítődött apai ás anyai szerep. Míg évtizedekkel ezelőtt jobbára a férfi volt a családfenntartó, a nő pedig a háztartásbeli, ez manapság már nem ennyire egyértelmű. A különbség sok téren megvan még a nemek között, azonban épp a családban betöltött szerepek körében nagy az elmozdulás. És ez mindenképpen jó. Miért nem lehetne egy anyának is igénye arra, és miért ne válthatná valóra, hogy szakmai kvalitásait is megcsillogtassa? Ugyanakkor miért ne segíthetne be egy apa is a háztartás vezetésébe, némi főzéssel, takarítással vagy bevásárlással? A kettő nagyon jól megfér egymással, és tökéletesen alkalmas arra, hogy kiegészítse a kettejük elvégzendő feladatait, kötelezettségeit. Munkamegosztással, logisztikával és figyelemmel elérhető, hogy mindkét fél egyengesse a karrierjét és kivegye a részét az otthoni dolgokból is. Ha így van, ezt a gyermek is pozitív élményként éli meg, hisz mindkét szülőjével időt tud tölteni, nem billen el a mérleg az egyikük felé. Ha pedig az a döntés születik, nemtől függetlenül, hogy az egyik szülő jóval többet vállal, vagy kell vállaljon, mondjuk a hivatása terén, akkor a másik még mindig tökéletes hátországot biztosíthat a családnak. Természetesen ebben az esetben szükség van mindkettőjük beleegyezésére, hogy a kialakult helyzet, ne szüljön konfliktust, ne érezze egyikük sem, hogy egyoldalúan rá nehezedik a terhek egy bizonyos része.

Öntudatos anya. Az elmúlt években egyre többet hallunk olyan anyákról, akik a saját kezükbe vették az életük irányítását. Gyermeket vállaltak és nem voltak biztosan abban, hogy idővel majd visszaveszik őket a munkahelyükre. Vagy pedig szerették volna a kicsi melletti nem létező idejüket valami tartalmassal eltölteni. Végül úgy döntöttek, az a legjobb, ha a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik, azaz a családot és karriert egyszerre kezdték gondozni. A csöppség mellől belevágtak egy otthonról is működtethető vállalkozásba. Kicsiben kezdték, és fokozatosan kinőtték magukat, egyre több mindent értek el, a folyamatos és rendszeres idő és energiabefektetésükkel. Ezzel sikerült kilépniük egy olyan zónából, amellyel sok nő félve néz szembe, hogy gyerekesként, elbúcsúzhatnak a karrierjüktől. Ők megcsinálták a saját karrierjüket, és valószínűleg jobban is jártak, mintha vissza kerültek volna a régi helyükre. Öntudatukkal önállóvá váltak, megvalósították az elképzeléseiket, miközben a családjukra is jut idejük.

Apukának lenni fontos cél. Valahogy a gyermekvállalás fogalma sokkal inkább egybeforr a nőkkel, mint a férfiakkal. Mégis az utóbbi idők kutatásai arra mutattak rá, hogy egyre több országban, gyakorta nagyobb arányban szeretnének a férfiak gyermeket, mint a nők. És van, hogy már a huszas éveikben egy lényeges távlati cél, a jövőbeni apaság. Akár a párválasztásban is domináns pont lehet, hogy a leendő partner tervezi-e vagy sem a családalapítást. Talán ez is mutatja a nemek családon belüli szerepének a változását, kitágulását. A pasik biológiailag továbbra sem nemzhetnek utódot, de erősen vágyhatnak az apai feladatokra. Egy újságcikk rámutatott, mennyire érdekes helyzet ez, hisz az anyasággal szakirodalmak tömkelege foglalkozik évtizedek óta, a fogantatástól, a szülésig, a szoptatástól, a hozzátáplálásig, míg az apasággal kapcsolatban elvétve sem találunk tudományosan megalapozott könyveket. A családtudomány eleddig igen mostohán bánt ezzel a kérdéskörrel.

Felgyorsult világ, felgyorsult gyermek. Nem kell sokat visszamenni időben, hogy egy jóval nyugodtabb és csendesebb világot találjunk. Bevásárlóközpontok nélkül, mobilok nélkül, laptopok nélkül, hétfői tv adás nélkül. Ma rengeteg impulzus ér mindannyiunkat, így a gyermekeket is. Elég kimenni az utcára, bemenni egy plázába és olyan sok inger zúdul a nyakunkba, amely pár éve egy év alatt sem. Nem csoda, ha a mai csemetéknek a felfogó képességük is gyorsabb. Gyorsabban jár az agyuk is, fürgén sajátítanak el új dolgokat, ráadásul fogékony természetükből adódóan széles az érdeklődésük is. Nem kell siettetnünk ezt a folyamatot és direkt módon kitenni újabb és újabb mentális megpróbáltatásoknak, nem kell villódzó videoklippeken felnőniük, de fogadjuk el, hogy korán és könnyedén elnavigálnak majd a telefonjainkban és talán sebesebben kezelik, mint mi.

Megérteni a gyerekeinket. Szendi Gábor mondta; "Nem könnyű önmagunkat reálisan látni és el is fogadni, de ennél még sokkal nehezebb gyermekünket olyannak elfogadni, amilyenné fejlődik." Sosem könnyű megérteni őket, de mire felnőnek a lurkók, akár akarjuk, akár nem, lesz a gyermek és a szülő közt egy generációnyi különbség. Pontosabban ez a különbség megvan addig is, már csak a kor okán is, de minél felnőttebb egy gyermek annál inkább megmutatkozik. A korosztályi különbségek végett más a felfogásunk és mást tartunk fontosnak az életben. Ennek orvoslására két dolgot tehetünk. Egyrészt emlékezzünk vissza saját hasonló éveinkre és ne ítéljünk keményen utódunk felett. Bizony mi is csináltunk hülyeségeket, amelyek irtóra bosszantották a szüleinket. Olykor talán csak azért csináltuk, hogy szekírozzuk őket, és ezt ma komoly felnőttként igyekszünk eltitkolni. Másrészt ne maradjunk le. Haladjunk a korral és a fejlődéssel. Maradjunk nyitottak a technikai változásokra, legyünk tájékozottak az aktuális kérdésekben, történésekben és a trendi témákban. Ciki idősebb fejjel majmolni a fiatalságot, de egyáltalán nem ciki, ha képben vagyunk azzal, ami őket érdekli és szót értünk velük. Csökkenthetjük a távolságot a gyermekeink irányába is.

Biztosan rengeteg átalakulásnak leszünk még tanúi életünk során. És ebbe belefognak tartozni a családot érintő változások is. Azonban megérteni és elfogadni mentalitással, illetve a bevezetőben említett tisztelettel és szeretettel mindig számíthatunk egy kiegyensúlyozott családi körre. És bárhogy módosuljanak a családon belül betöltött szerepeink, a harmónia megteremtésével boldog és örömteli famíliára számíthatunk. Ahogy Sallay Fanni megfogalmazta; "Az otthon az, ahol van helye a hosszú, összebújós beszélgetéseknek, a másik véleményét meghallgató vitáknak, a szavak nélküli pusziknak és a simogatásoknak - miközben csak úgy elmegyünk egymás mellett."

A családunk egyik fő pillére az édesanyánk, akiről ne feledkezzünk meg anyák napján sem, köszönjük meg, és köszöntsük meg.

Ha tetszett ez a poszt, akkor like-old és oszd meg másokkal is.