Mindennapi önbizalom

7 ok amiért nincs elég önbizalmunk

"Az az igazság, hogy az, aki a ranglétra legesalján kuporog, általában éppen olyan kreatív lehet, mint a tágas irodában terpeszkedő csúcsvezető. A legalul kuporgóval csak az a baj, hogy nem bízik a saját eszében, ennélfogva nem hisz a saját ötleteiben." (Dr. Robert H. Schuller)

Rejtélyes szó a sikeresség, és oly sokan vélik, hogy megfejtették a titkát. Biztosan nem bocsátkozom ilyen nagy fába vágni a fejszémet. De a sok elérhető jótanács mellett kicsit körbenézhetünk a saját házunk táján. Találni fogunk néhány olyan apróságot, amely mindannyiunk életét nagyban meghatározza, mert befolyásolja az önbizalmunkat. Szinte észrevétlenül részei a mindennapjainknak, mégis sokat köszönhetünk nekik, ha a sikerünkről vagy a sikertelenségünkről van szó.

1. Leépítő környezet. Jól ismert mondás, hogy 10 év múlva olyan emberré válunk, amilyen könyveket olvasunk, és amilyen emberekkel körbevesszük magunkat. Ez utóbbi a jövedelmünkre is hatással van. Nézzük meg ki az az 5 ember, akivel a legtöbb időt töltjük. Átlagoljuk a jövedelmüket és megkapjuk azt a nagyságrendi összeget, amelyet megfelel a mi keresetünknek a következő időszakban. Legtöbbünk nem keresi tudatosan a sikeres emberek társaságát és csak a megszokásaira hagyatkozik, kikkel tölti az idejét. Félre értés ne essék, nincs semmi rossz a családban és a barátokban, ha legalább jól érezzük magunkat a társaságukban. Mégis gyakran előfordul, hogy az embereknek sem a munkahelyén, sem a privát szférájában nincs igényes társasága. Teszteljük le a kapcsolatainkat. Képzeljük magunk elé őket egy pillanatra. Ha rájuk gondolva az első dolog, ami eszünkbe jut inkább negatív, mint pozitív, akkor nem a legoptimálisabb körökben mozgunk.

2. Iskolai végzettség. Néhány ismert név, anélkül, hogy részletekbe mennénk, akik már korán búcsút intettek az iskolapadnak vagy nem fejezték be a tanulmányaikat; Peter Jackson, Richard Branson, Michael Dell, Bill Gates. És a sort sokáig lehetne folytatni győztes habitusú személyekkel. Nem a papírok tesznek minket azzá, akik vagyunk. Sokkal inkább a bennünk lakozó képességek. És az, hogy elég merészek és kreatívok vagyunk-e ezeket a felszínre hozni. Nem a végzettségek döntenek a sorsunkról, ezért ne legyen bennünk kishitűség. Ne méregessünk másokat magunkhoz és főként ennek a függvényében ne értékeljük le magunkat. Egyszer kihívtam egy gázszerelőt. Míg ő a vízmelegítőt szerelte a fürdőben, mi a szobában egy brainstormingot tartottunk és vázlatokat is rajzolgattunk. Mikor végzett a fickó érdeklődött, hogy milyen rajzokról beszélgettünk, mert ő is szokott és szeret alkotni. Előkapta a telefonját és mutatott pár fotót az általa készített grafikákról. Ámulatba ejtően gyönyörű és élethű ceruzarajzok voltak. Egyszerű melós vállalkozó, aki fogaknak is híján volt, és akiről ránézésre abszolút nem feltételezte az ember, milyen tálemtummal rendelkezik. Jó lecke volt számomra, magas végzettséggel is lehet inkompetens az ember, és alacsonyabb iskolázottsággal is válhat valaki értékteremtővé.

3. Nem rendelkezünk sikerélményekkel. Ezeken az oldalakon is érintettük már a kudarcélményeket. Kezdeményezőkészségre van szükség ahhoz, hogy győzelmeket arassunk. Kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. De ezekhez rögös út vezet, és ha nem rendelkezünk erős lengéscsillapítóval, akkor szétrázza a lelkünket és kirázza belőlünk a küzdőszellemet. Ezért inkább nem kockáztatunk, és maradunk a fenekünkön tétlenül. Ám nélkülözhetetlen a pozitív tapasztalás, hogy egyfajta sikerspirálba kerülve megerősödjünk. Szerezzünk sikerélményeket. Kezdjük kis dolgokkal és aztán tegyük egyre feljebb a lécet. A kicsik megerősítenek, a nagyobbak növelik a hitünket a további vállalásainkhoz.

4. Biztatás, támogatás hiánya. Találkozott már valaki azzal a helyzettel, amikor belevágott volna valamibe, akkor hozzá közel álló emberek inkább lebeszélték róla? Hogy megvédjék a csalódástól. Vagy mert nem értettek hozzá és rossz tanácsot adtak. Vagy mert előjött a nehogy már jobb legyen neki, mint nekünk szemlélet. Ismerős valamelyik? Csalóka ez. A szeretteink, akiktől a legtöbb támogatást várnánk nem mindig állnak mellettünk. Sajnos ez nincs a vérünkben. Legalábbis a pici babákon kívül nem divat buzdítás. Pedig a biztatáshoz nem kell, hogy mindent értsünk a másik szándékában csak hinnünk kell benne. És persze szeretnünk kell annyira, hogy mellé álljunk és erősítsük.

5. Nem látunk sikeres példákat a környezetünkben. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Megtanítottak az életre, a becsület és a tisztesség fontosságára, az igényes munkaetikára és az egyenesség alapvetésére. De az engem foglalkoztató területek, szakmák nem az ő asztalaik, ezért ott más példákat kerestem. Olyanokat, akik abban hozzáértők. Menjünk utána a mentorainknak és a minket motiváló sikertörténeteknek. Merítsünk erőt mások által elért dolgokból, általuk teremtett értékekből. A minap beszélhettem egy fotóművész ismerősömmel, akit élmény volt hosszan hallgatni, hogyan találkozott számára meghatározó példaképekkel, mit sikerült a kitartásával megvalósítania. Feltölt és megmozdít, ha osztozunk abban, mások honnan indultak és hova jutottak. Mi is utánuk csinálhatjuk.

6. Szűknek érezzük a pénzbeli lehetőségeinket. Egy 2016-os felmérés szerint, amely a hazai vállalkozói kedvet volt hivatott megvizsgálni, a válaszadók 78%-a jelölte meg gátló tényezőként az anyagiakat. A pénzügyi korlátaink valóban erősen behatárolnak. Viszont a legtöbbször ez csak egy maradi kifogásmorzsa. Gondos utánajárással és tervezéssel ugyanis kiderül, hogy jó néhány ötletünket jóval kedvezőbb költségekkel is meg tudjuk valósítani, mint mi azt elsőre elképzeltük. Arról nem is beszélve, hogy ma már a rendelkezésünkre áll a közösségi finanszírozási is mondjuk a Kickstarter oldal segítségével.

Befásulunk, belustulunk, elkényelmesedünk. Nem vesszük észre, hogy van választásunk. Vagy nem akarjuk észrevenni. Gyors és instant világunkban, ahol állandó impulzusok vagy akár inzultusok érnek minket, nehéz ingerszegény közeget teremtenünk, egyesek mégis dolgoznak rajta. A napi rutinos munkába megyek, munkába vagyok, munkából jövök, aztán este otthon, vacsi, hírek, internet, alvás körforgásába nem engednek be semmi oda nem illő különcséget. Még ha a közelükbe is kerül valami érdekes, elfordítják a fejüket, mintha nem akarnának tudomást venni róla. "Nekünk nincsenek lehetőségeink, nekünk ez jár, ami most van", mondogatják. Joseph Murphy szerint "Az ember legnagyobb hatalma a választás lehetőségében rejlik.". Van választásunk, és élünk is vele. Sok minden jön velünk szembe, csak bele kell kapaszkodnunk. Ha elutasítóak vagyunk és besavanyodottak, akkor mi azt választottuk. De bármikor dönthetünk másként is.

Brian Tracy mondta; "a nagyság alapja az önbizalom.". A nagyságunk saját magunk szemében kezdődik. Magunk elismerése a kulcsa a hitnek, hogy elég jók vagyunk és arra érdemesek, hogy megkapjuk, amit szeretnénk. És meg is érdemeljük. Tiszteljük meg személyünket a hétköznapokban is önbizalommal. És a jutalmunk az lesz, hogy az önbizalom megtisztel minket a világ megbecsülésével.

Ha tetszett ez a poszt, akkor like-old és oszd meg, hogy egyre többünknek erősödjön az önbizalma.