Milyen könnyen állunk fel a padlóról?

A reziliencia, azaz a lelki ellenálló képesség jellemzői

Azok a fránya körülmények. Mindig újabb kihívást eszelnek ki a számunkra. Egyébként is elég feszült életmódot folytatunk, de időnként nagyobb megrázkódtatásokkal is szembe kell néznünk. Legyen az egészségügyi, munkahelyi vagy családi probléma, kihívás elé állít minket. Képesek vagyunk rugalmasan reagálni a körülményekre vagy nehezen viseljük a helyzetet?

Mindig felállni. A reziliencia, azaz a lelki ellenálló képességünk, megmutatja, hogy mennyire tudjuk kezelni a ránk nehezedő terheket, valamint az esetleges hirtelen bekövetkező traumatikus történéseket. Képesek vagyunk-e tartós pszichés károsodás nélkül megújulni? Egy gumilabdát is összenyomhatunk a kezünkben, de az a nyomás megszűnésekor visszanyeri eredeti gömb formáját. A mi formánkat is rendszeresen érik behatások. Ezek nyomot hagynak rajtunk, ezekből akár tanulhatunk, de ha lelkileg megtörnek, akkor gyengül a mentális ellenálló képességünk, sérül az egészséges személyiségünk.

Elismert példák. Három különböző területen sikeres személy által kreált hasonlatot mutatnék a flexibilitás kapcsán. Edward de Bono ír a vízlogikáról és a szilkalogikáról. A szikla szilárd határokkal rendelkezik, állandó és rendíthetetlen. A víz ellenben hozzáidomul a terephez, a természet követelményeihez. Képes befogadni és képlékeny. Ezek a jellemzők az emberi gondolkodásban és viselkedésben is tetten érhetők. John C. Maxwell a vezetés kapcsán használja a víz hasonlatot. Egy jó vezető a vízhez hasonlóan, először alkalmazkodik, betölti a rendelkezésére álló teret, majd erejével és folyásával képes átrendezni, magával ragadni azt. Végül essen szó Carol S. Dweck pszichológiaprofesszor által meghatározott két szemléletmódról a rögzül és a fejlődő nézőpontról. Akinek rögzült hozzáállása van, az a képességeit, az intelligenciáját, a tehetségét vele születettnek és állandónak éli meg, akinek fejlődő felfogása van, az tudja, hogy munkával, erőfeszítéssel, javíthatja, fejlesztheti a tulajdonságait. Bár az említett példák nem kifejezetten a rezilienciával foglalkoznak, de a saját területükön ugyanúgy a rugalmas gondolkodásmód, vezetés, attitűd fontosságáról beszélnek.

A védelmezők. Érkezhetnek családon belülről. Egy bizalommal teli, kiegyensúlyozott családi háttér, ahova mindig őszintén fordulhatunk, tanácsért, megértésért, biztatásért, ölelésért, sokat erővel szolgál a küzdelmeinkhez. Ennek jó alapja a korai szülő-gyermek kapcsolat. A család egy védőháló, amely ott terül el a trapéz alatt, ahol mi légtornászkodunk napról napra. Az oltalmazók érkezhetnek családon kívülről is. Az bensőséges baráti kapcsolatok, a minket elfogadó közösség, mind hozzájárul, az akadályok könnyebb legyőzéséhez. Az emberek, akikhez odafordulhatunk, a társaság, ahova beilleszkedtünk, biztosít egy szélesebb kapcsolati spektrumot. Akár egy munkahelyi közeg is betöltheti a védelmező szerepét, ahol a munkatársak együttműködők, tisztelik egymást, a vezetők pedig az embert, embereket nézik, nem csupán az eredményeket.

Személyi testőr. Ám van egy harmadik védelmezőnk is. Egy privát testőr. Mi magunk. A megfelelő önbizalom, az optimista világlátás, a pozitív elvárások, bennünk vannak, minket erősítenek. Ha otthon vagyunk az érzelemszabályozásban, és nem engedjük, hogy a hirtelen felindulások eluralkodjanak rajtunk, az is segít. És az intelligenciánk, az adottságaink, az esetleg eddig elért sikereink is nyújtanak támogatást. Nem támaszkodhatunk kizárólag külső forrásokra, mert aki elsődlegesen bármikor elérhető, a saját magunk. Amikor kinyújtjuk a kezünket, hogy segítséget kérjünk, az nulladik lépés, hogy meghozzuk a döntést, hogy segítséget kérünk. Eldöntjük, hogy kinyújtjuk a kezünket. Ide el kell jutni. Ide el kell juttatni magunkat.

Jó hír, fejleszthető. Sokáig nem volt tisztában vele a tudomány, hogy ez a rugalmas ellenállási képesség adott vagy fejleszthető. Mára vannak erre nézve kutatások, amelyek megerősítik, hogy edzhető ez a készségünk. Például, hátrányos helyzetű embereknél, akik az addigi közegüket elhagyva, kedvezőbb életkörülmények közé kerültek, ez a váltás, érezhetően pozitív hatást eredményezett a személyiségükben. Mi is tehetünk érte, hogy alkalmazkodóbbá váljunk. Ne szorongjunk folyton a múlt és a jövő árnyain, próbáljuk élvezni a mai napot. Ne kapkodjunk, a fontosabb döntéseinket alaposan fontoljuk meg. Amint ne válaszoljunk azonnal felfűtött érzelmi állapotban, abból a kapcsolatot tekintve nem sül ki semmi jó. Legyünk kezdeményezők, aktívak, vagy proaktívak, és előzzünk meg dolgokat. Ismerjük jó és rossz tulajdonságainkat, ezeket fogadjuk el, és éljünk velük okosan. Gondozzuk, építsük a kapcsolatainkat. Önmaga a minőségi viszonyok megteremtése biztosít egy kellemes társasági jólét érzést. Hát még, milyen jól jön a támogató háttér megmérettetések idején.

Padlóra kerülni teljesen hétköznapi dolog. Nem csak a kisgyerekek esnek el, akik járni tanulnak, hanem mi is, mert az élet nagy iskolájában, mi is igyekszünk tanulni. Érdekes módon a csöppségek gond nélkül felállnak és újra próbálkoznak, mi meg jól kifújjuk magunkat előbb. Felülünk, sóhajtozunk, csak aztán tápászkodunk fel. Megéri reziliensnek lenni, és az energiát inkább az újrakezdésre fordítani. Poroljuk le a nadrágunkat és hajrá, ahogy azt Belső Nóra is mondja: "Az életben éppen az a szép, hogy az ember, ha néha aláhull is, újból és újból képes felállni és megpróbálni."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt a Facebook-on, hogy értesülj az új cikkekről.
Fotó: James Forbes, Unsplash