Miért félünk célokat állítani?

Ötletek, hogy jövőre legyen bátorságunk megvalósítani a céljainkat

"Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid." (Benjamin Elijah Mays)

Lassan megint eltelt egy év. Mit lassan, rohamtempóban. Ilyenkor aztán érkezik a számvetés ideje. Morfondírozhatunk, hogy elégedettek vagyunk a történtekkel, vagy sem. Jobb eseten volt egy célunk, még jobb esetben egy tervünk is, rosszabb esetben csupán vágyaink voltak, míg az év elrobogott mellettünk. Mit fontoljunk meg, hogy a következő esztendőnk több sikert hozzon? Tegyünk helyre néhány paráztató gondolatot a célokkal kapcsolatban.

Miért riasztó? Eldönteni valamit és kitartani mellette gyakorta félelemet ébreszt. Elkötelez és úgy véljük, hogy ha egyszer döntünk, akkor már nincs visszaút. Valóban szükségünk van arra az elszánt érzésre, hogy nem adjuk fel az első és második nehézségnél. Azonban a saját döntésünket bármikor felülírhatjuk és módosíthatjuk, ha úgy látjuk jónak. Nem a feladást javaslom, csupán a korrigálást. Egy állandóan változó világban vagyunk, ahol a körülményeink is folyton mozgásban vannak és mi is formálódunk, fejlődünk. Elengedhetetlen a rugalmasság a céljaink irányába, ha meg akarjuk valósítani őket. Változtathatunk a határidőn, variálhatunk a célunk végkifejletén, és bármin, ami erősebben érezteti velünk, hogy a változtatással el tudjuk érni, amit akarunk. Rebecca Yarros szerint; "A tervek változnak, az ember csak annyit tehet, hogy szélirányba fordítja a vitorlákat, és hagyja sodortatni magát az árral."

Ideiglenes erőfeszítések. Egy másik elrettentő tényező, hogy úgy véljük, ha valamibe belekezdünk, akkor sosem szállhatunk ki belőle, állandósulni fog a leterheltségünk. Valóban vannak olyan dolgok, például egy életmódváltás az ideális testsúlyunk elérése és megőrzése érdekében, amelyek végig kísérnek minket az életünkön. Ám a legtöbb cél rövidebb ideig igényel erős koncentrációt. Abban az időszakban van szükségünk fókuszált figyelemre. A legsikeresebb emberek is bizonyos időintervallumokban hajtják ki magukat. Ne úgy gondoljunk a sikerességre, hogy éjt nappallá téve dolgozunk a következő évtizedekben. Ez elrémiszt. Az általunk megvalósítani kívánt projekt lebonyolításáig kell zavartalanul összpontosítanunk, aztán lazíthatunk kicsit. Elérni egy előléptetést. Felépíteni egy házat. Kidolgozni egy üzleti tervet. Megírni egy könyvet. Minden célnak van kezdete és vége. Jó tudni meddig köti le az erőforrásainkat, jó, ha van egy határidőnk mellette. És az sem mellékes, ha meghatározzuk mennyi stresszt, energiát, idegességet ér meg nekünk.

Beszéljünk róla. Amikor belevágunk valamibe, az olyan időt és energiát igényel részünkről, amelyet valahonnan fel kell szabadítani. Ha eddig volt időnk sportolni, kikapcsolódni, filmeket nézni vagy a családunkkal lenni, ez bizonyára némileg változni fog. Szép dolog, ha minket motivál egy elképzelés formába öntése, de erről beszélni kell a környezetünkkel. Nem azért, hogy meggyőzzük őket, és ők is mindenképpen olyan lelkesek legyenek, mint mi, hanem, hogy megértsenek és elfogadjanak. Elfogadják azt, hogy az elkövetkezőkben kicsit kevesebb időnk jut rájuk, de ez csak átmeneti. Tudniuk kell, ettől még nem kevésbé fontosak nekünk. Ha megértenek minket, akkor türelemmel viseltetnek majd ezekben az időkben, ezzel jó hátteret biztosítanak a céljaik kiteljesedéséhez. Ha ezt nem tesszük meg, előbb utóbb borul a bili, és vádaskodások, viták kereszttüzében találjuk magunkat, amelyek nem csupán a családunkra jelentenek nagy veszélyt, de elveszik az erőt, csökkentik a fókuszt a cél elérése kapcsán. Akár el is veszthetjük a hitünket, hogy érdemes küzdenünk a tervünkért.

Csökken a lelkesedésünk. Az alkotó folyamat három részre osztható. A kezdeti időkben végtelenül motiváltak vagyunk. Teljesen betölt minket az ötletünk nagyszerűsége és szakadatlanul foglalkozunk vele. Szinte minden arannyá válik körülöttünk. Aztán a következő szakaszban, amikor az első fellángolás kreativitását már felhasználtuk, talán meg-meg is akasztottak már problémák, eltávolodunk az addigi munkánktól. Az akadályok vagy a leállás elindítja a kételyeket. Talán nem is olyan jó az ötletem, lehet túlbecsültem az értékét az elgondolásomnak. Ilyesmikkel igyekszünk lebeszélni magunkat a folytatásról. Az egész addigi munkánkat hiábavalónak és vacaknak minősítjük. Ha túléljük a középső részt, akkor eljuthatunk a harmadik, utolsó ciklusba, amikor felismerjük az addigi hibákat, és megoldásokat találunk a befejezéshez. Kell a távlat, hogy messzebbről is szemügyre vegyük, amit csinálunk. Ezért lényeges a megtorpanás, amikor mintegy külső szemlélőként, kritikusként is végig mérjük addigi tevékenységünket. Elidegenedünk a saját koncepciónktól. Ne rémüljünk meg ettől, ez normális folyamat, át kell mennünk rajta. Majd visszatalálunk hozzá, és egy jobb, javított formában fejezzük be.

Ne várjunk. Ez nyakatekert ügy, mert a legtöbb motiváló előadás a helyzetbe hozásról szól. Arról a nyerő érzésről, amikor elég tetterősek vagyunk mentálisan, hogy cselekedjünk. Alapvetően mindegy miről van szó, a motiválás lényege, hogy tettekre sarkalljon minket. Általában tudjuk mit kell csinálnunk a megfelelő eredmény végett, ám mégsem tesszük, arra hivatkozva, hogy nincs még meg a győztes lelkesedés. Ne várjuk meg, hogy hangulatba kerüljünk. Fogjunk hozzá most, különben a végtelenségig várhatunk. Alakítsunk ki egy számunkra működő napi rutint, ami segít megcsinálni a munkát. Ha holnap eredményt akarunk, akkor ma el kell végeznünk a nélkülözhetetlen melót. Lehetünk átlagos képességűek, ha rendszert viszünk a napi elfoglaltságainkba és rávesszük magunkat az aktivitásra újra és újra sokkal többet érhetünk el egy rátermettebb ámde lustább és halogatóbb egyénnel szemben.

Az összes célunkat sosem tudjuk valóra váltani. Lesz, amibe beletörik a bicskánk, ami kifog rajtunk, de vétek kihagyni a lehetőségeinket csak azért, mert nincs meg a merszünk lépéseket tenni. Felvállalni egy vágyunk valóra váltását felelősség. Az élet felelősségvállalások sorozata. Aki jóvá válik ebben, az sokkal több mindent érhet el. Legyőzve a félelmeinket, rövidebb ideig tartó hatékony összpontosítással, apránként megszerezhetjük kitűzött céljainkat. Alexander Graham Bell szavaival; "Koncentráld minden gondolatodat az előtted fekvő munkára. A nap sugarai is akkor kezdenek el égetni, amikor fókuszáljuk őket."

Ha tetszett ez a poszt, bízom benne, hogy kicsit többet vállalsz majd magadért az elkövetkezőkben. Sok sikert hozzá.

Fotó: Bruce Mars, Pexels