Mielőtt feladnánk az álmainkat

5 megfontolni való, ha nem jönnek össze a céljaink

"Mindenki a maga módján álmodja meg az életét." (Anatole France)

Unásig emlegetett amerikai tézis, hogy ne adjuk fel az álmainkat. Mégis számtalanszor úgy látjuk, hogy csak egy helyben topogunk, és nem jutunk előbbre. Vannak álmaink, vágyaink, de valahogy nem tudunk révbe érni. Mielőtt kétségbe esnénk a céltudatosságra vonatkozó képességeinkkel kapcsolatban, néhány dolgot gondoljunk át.

Igazából fontos. Az álom egy ködös és megfoghatatlannak tűnő fogalom. A cél kifejezés segíthet tárgyiasítani, de csak akkor, ha konkrét tervvel párosítjuk. Mozdulunk érte vagy sem? Van-e részletes koncepciónk a megvalósítására vagy nincs? Ezek a megmondhatói annak, tényleg számít nekünk az adott cél. Ha nem teszünk érte, és nem tervezzük meg a hozzá vezető utat, akkor legfeljebb álmodozunk. Így nem sok az esélyünk célba érni. Az egész életünket leélhetjük rózsaszín ködfelhőkben, ha a cselekvésig nem jutunk el. Már pedig az álmunk erejét az mutatja meg, mennyire tölt fel energiával minket, amikor hajthatunk érte, elérhetjük. Ha igen, akkor ez valóban a miénk és tényleg fontos nekünk.

Aktualizáljuk őket. "Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók" mondta Jean Cocteau. Az álmok állandók, de módosulhatnak. Azok az álmok, amelyek fiatalabb korban mozgatnak minket korántsem biztos, hogy évekkel később is lázba hoznak. Változunk. Bizonyos dolgokat elérünk, bizonyosak megváltoznak körülöttünk. Updatelni kell a vágyainkat az alapján, akik most vagyunk, és ahol most tartunk. Friss célokra van szükségünk, mert ez fog minket is mozgásban tartani. Új törekvések és a régiek leváltása. Egyeseket beteljesítünk, így helyettük újakat alkothatunk, mások elavulnak és elhagyhatjuk őket. Az aktualizálás képes megtartani az energikusságunkat, a küzdőszellemünket.

Módosítsuk a határidőt. Kifutottunk az időből? Ez megesik. Ezért még nem kell kikukáznunk a célunkat, inkább módosítanunk kell az időpontot. Persze soha ne hagyjuk figyelmen kívül a realitást. Az valószínűtlen, hogy jövő hónapra leadok 20 kilót. Ilyen célállítás csak kudarcba torkolhat. A többszörös eredménytelenség pedig elveszi az ember kedvét a küzdéstől. Idővel már magunk sem vesszük komolyan ezeket a kérészéletű fogadkozásokat. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy a sokadjára is erőtlenül kitűzött célért egyáltalán nem teszünk semmit. Ekkor el kell gondolkoznunk, vajon megfelelő-e a cél? Valóban a miénk vagy inkább valaki másé?

Keressünk támogatót. Bármit veszünk is a fejünkbe, a valóra váltásához erőfeszítésre van szükség. Ha nem így lenne az egész értéktelen volna. És ez jó is, mert ezzel együtt tágítjuk a saját személyes fejlődésünket. Ám a leggyakrabban ez nem megy egyedül. Új tudásra, új kontaktokra van szükség, hogy a semmiből létrehozzunk valamit. Meg kell találnunk azokat, akik osztják a látásmódunkat, akik mellénk állnak és képesek tevőlegesen is hozzájárulni az álmunk megvalósításához. Velük közösen sikerülhet. Amikor valakinek az egyéni sikerét látjuk, szinte kivétel nélkül biztosak lehetünk benne, mögötte mások is állnak, akik aktívak az eredmények elérése tekintetében. Amint Michael Jordan is említette; "A tehetség nyeri a meccset, de a csapatmunka és az értelem nyeri a bajnokságot." Egy biztató családi háttér, egy szakmailag professzionális csapat, egy szigorú edző, vagy akár anyagi támogatók. Mindegy kik, de a siker sosem magánszám. Mindenképp keressünk társakat.

Fókuszáljunk. Ne hagyjuk eltéríteni magunkat. Ha megfogalmazzuk a célunkat és döntünk a megvalósítás mellett, rendszerint két dolog szokott történni. Egyrészt megszaporodnak az eltérítő tényezők, legyenek azok negatívak, mint egy egészségügyi kivívás, vagy pozitívak, mint egy előléptetés. Bármi is bukkan fel körülöttünk, egy vezérelv ösztökéli, próbára tenni minket és az álmainkat. Ha hagyjuk, hogy megzavarjanak, akkor győznek, és mi veszítünk. Ezek szerint a céljaink mégsem voltak annyira fontosak a számunkra. Másrészt, ami a döntésünket kíséri, hogy segítségre lelünk. Folyamatosan a fejünkben motoszkál a megvalósítás gondolata és ezzel, mintegy magunkhoz vonzunk kapcsolatokat, lehetőségeket, amelyek felkarolják, patronálják a kezdeményezésünket. Biztos ismerős, ha egy bizonyos típusú cipőt, táskát, telefont, autót, bármit akarunk venni, akkor hirtelen megszaporodnak körülöttünk ezek a cuccok. Mintha mindenki ezeket használná, viselné, lépten-nyomon beléjük botlunk. Ha fókuszban vagyunk, akkor megtalál minket segítség és mi rá fogunk ismerni.

Minden nem sikerülhet úgy, ahogy szeretnénk. Ezért ne adjuk fel nehézségek adódása idején a vágyainkat, csupán ésszerűen fontoljuk meg az irányt. Néha egy kis elmélkedés nagyot lökhet az előmenetelükön, mert rájövünk olyan összefüggésekre, amelyek addig elkerülték a figyelmünket. És ha az derül ki, nem a megfelelő volt a cél, akkor legyünk merészek és változtassunk rajta. Ahogy Tari Annamária is megfogalmazta; "Az életben kevés dolog halad tervszerűen. De sokat lehet tenni azért, hogy valamennyire azért úgy menjen. Tanulni kell, erőfeszítéseket tenni, kísérletezgetni és főleg bátornak lenni."

Ha tetszett ez a poszt, akkor fontold meg azt is, hogy megosztod másokkal.