Mi vesz el egymástól?

Párkapcsolati elterelő tényezők

Amikor elveszünk valakit, nem biztos, hogy megfordul a fejünkben, hogy őt is elvehetik tőlünk. És most nem egy közénk álló harmadik személyre gondolok. Számtalan dolog van a hétköznapokban, amely éket verhet közénk, gyengítheti a párkapcsolatunkat, eltávolíthat egymástól. És ha nem figyelünk, ez meg is történik.

Távolság. Egy viszony folyamatosan változik és különböző ciklusokon megy keresztül. Normális folyamat, hogy a kezdeti összenövést követően eltávolodnak a felek. A távolságot konzerválják, azon cselekedeteink, szokásaink, melyek leginkább ránk, nem a másikra vagy nem kettőnkre irányulnak. Ilyen tettekre szükségünk van, egyénként meg kell álljunk a lábunkon, azért ezzel alapjaiban nincs probléma. Akkor van, ha ezek túlsúlyba kerülnek és a fókuszunkat teljesen kisajátítják.

Munka. Nagy kérdés, hogy mennyire engedjük rátelepedni az életünkre. A sok túlóra, túlmunka bedarálja az időnket, és az életünket is. Magunkra sem és másokra sem marad energiánk. Nem befejezzük a melót, csak abbahagyjuk. A befejezetlenség érzete pedig ott lebeg a fejünk felett. Mintha minden munkaidő végén egy nagyobb kávészünetet tartanánk. A gondolat, hogy felfüggesztjük a rohanást, velünk marad. Jön haza és nem engedi kikapcsolni a gondolatainkat. Még rosszabb, ha kézzelfoghatóan is viszünk haza munkát, és este még otthon leülünk mellé. Talán inkább a párunk mellé kellene leülnünk. Mindennek meg van a maga helye és ideje. Ezt az elvet kell hatékonyan átültetnünk a gyakorlatba.

Digitális média. Az egyszerűség kedvéért, ide egy kalap alá besorolunk mindent, a net böngészésétől, a közösségi oldalakig, a sorozatok és tv nézéstől, a gamerkedésig. Merthogy függők vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé, de mindannyian töltünk ezekkel időt. És amíg gyönyörködünk a virtuális világ szépségeiben, addig elmulasztjuk megcsodálni a valóságot. . Kerekes Vica szerint: "A folyamatos online jelenlét káros is lehet, mert eltereli a figyelmet a valódi minőségről." A kertben kinyílt új virágokat, a készülő, mennyi illatú vacsorát, vagy, hogy a gyermekünk milyen ügyesen megtanulta lerajzolni SpongyaBobot. A fricska az egészben, hogy közben mindezt like-oljuk. Mások fotóit a kerti virágairól, a vacsorájáról vagy épp a kölyök rajzáról. Nagyon sok időt veszítünk el azzal, hogy nem szabunk határokat a digitális ketyeréknek. Felesleges a vacsoraasztalnál is magunk mellett tartani a mobilt, és rápillantgatni, ahogy felesleges egész nap bekapcsolva hagyni a tv-t is. Ezek miatt is kevesebb időnk jut egymásra.

Hobbi. Jó, ha van hobbink, ami képes kiemelni a szokásos kerékvágásból és feltölteni. Csak ezt sem szabad túlzásba vinni. Aki minden hétvégén a barátaival megy horgászni, az kiváló sportember. Egészen addig, amíg nem alapít családot. Ha ezt követően sem változtat, és minden szabadnapját a tó mellett tölti, az idővel neheztelést szül a kedvese lelkében. Teljesen jogosan, hisz úgy érzi, őt is csak beetették, horogra akadt, és kifogták. Aztán a házasságkötés után meg visszadobták a vízbe. Jó, ha olyan szabadidős kedvtelésnek is tudunk hódolni, amely mindkét félnek örömet okoz. Míg a saját hobbink feltölt minket, addig a közös időtöltések energetizálják a kapcsolatunkat. Elvégre nem azért kötöttük össze az életünket, hogy kizárólag külön utakon járjunk, hanem legyenek együtt megélt túráink is.

Gyerekek. Az apróságok életünk igen fontos résztvevői. Minden bosszankodásunk ellenére, az öröm forrásai. A velük átélt pillanatok örökké velünk tartó emlékek. A megfelelő törődés, a rájuk fordított idő, sosem hiábavaló. Mégis vannak, akiknek alig jut idejük rájuk, mert a felnőttes dolgaikat sokkal jelentősebbnek ítélik. És vannak, akik éppen ellenkezőleg, teljes mértékben alárendeltetnek nekik. Minden lépésüket figyelik, mindenütt ott akarnak lenni, soha nem hagyják magukra őket. Kétlem, hogy ezzel jót tennének nekik. Ahogy nem teszünk jót a párkapcsolatunknak sem. A fióka felnőve kirepül a fészekből, de mi ott maradunk egymásnak. Ha ápoljuk kettőnk viszonyát a nevelés évei alatt, akkor a távozást követően is megmarad a szerelmi fészkünk. Ha nem, üressé és elhagyatottá válik. Kell néha, hogy lepasszoljuk valakinek a gyereket és kettesben legyünk. A gyermek sokat kér belőlünk, sokat is kell neki adnunk, de nem mindent és nem mindig. Mint a szerelmünk gyümölcsének, akkor adunk neki igazán jó példát, ha szeretjük egymást. Ehhez szükségünk van kettesben tölthető időre, elfoglaltságokra.

Önmagunk. Bennünk van az önzés. Gyakorta nem azért vagyunk figyelmetlenek, mert tudatosan azok szeretnénk lenni, hanem mert túlságosan is hozzászoktunk a környezetünkhöz. Ez eredményezi azt, hogy nem elégszer tulajdonítunk jelentőséget annak, ami körülvesz. Ez lehet egy rendezett otthon, de lehet a társunk is. Annyira megszoktuk a közös életünket, hogy elmélyedünk a magunk gondolataiban. Olyasmiben, ami épp foglalkoztat. Ez lehet egy probléma, de lehet egy cél, egy terv, bármi, ami akkor épp érdekel bennünket. Ha megtartjuk magunknak, belefeledkezünk az elmélkedésbe, akkor elfeledkezünk a másikról. Aztán csodálkozunk, hogy mérges, amiért nem köszöntöttük fel a születésnapján. Dönthetünk úgy is, hogy megosszuk magunkat a párunkkal. Elővesszük gondolataink fiókjából azt, ami foglalkoztat és feltárjuk, beszélgetünk róla. Elmélyítjük és frissítjük egymás megismerését. Egy jó kis társalgás segít önmagunk felfedezésében, egyben a társunk felértékelésében.

Az vesz el egymástól, aminek hagyjuk, hogy elvegyen. Ha az élet különböző területein mértéket tartunk, igyekszünk a helyén kezelni a dolgainkat, ügyeinket, akkor a párkapcsolatunk gondozása is szerepet kap a napi, lényeges teendőink közt. Elterelő tényezők jöhetnek, nem hagyunk nekik teret. Ahogy azt Tari Annamária is javasolja: "Egy jól működő párkapcsolat érdekében érdemes leiratkozni a Facebookról, és helyette inkább egymásra figyelni, valódi figyelemmel és érzelmekkel. Az élet amúgy is hordoz nehéz helyzeteket, megoldandó problémákat és olyan kríziseket, amelyeket egy párnak együtt kell megoldani. Erről is szólna többek között egy kapcsolat: az egymás mellettiségről, a támogatásról és arról a bizalomról, amely nem igényli az állandó ellenőrzést."

Köszönöm, hogy velem tartottál. Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal is.
Fotó: Marius Pavel, Pexels