Kire vagyok féltékeny?

5 tipp miért nem érdemes másokra irigykedni

"A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül." (Joanne Kathleen Rowling)

Emberi gyengeségeink egy szelete, amellyel mindannyian megküzdünk. Egy önkéntelen érzés, ami mindenkiben jelen van, különböző erősséggel. Az érzület megjelenését nem irányíthatjuk, de azt, mit kezdünk vele igen. Gondolkodjunk el rajta, jogosan vagyunk féltékenyek vagy sem? Illetve nézzük, mit kezdjünk ezzel az érzéssel?

Ezek vagyunk. Fogadjuk el a tényt, időről időre találkozunk majd azzal a helyzettel, amikor rosszul esik, hogy valakinek jobban megy, több jutott, szerencsésebb volt. Nem azért mert rossz emberek vagyunk, hanem azért mert emberek vagyunk. Akik érzésekkel válaszolnak a körülményekre. És, ha így érzünk, először az jusson eszünkbe, hogy ez egy természetes reakciója a lelkünknek, nincs benne semmi rossz. Szeretnénk mi is többet adni magunknak, a családunknak, és fáj azzal szembesülünk, hogy mások különbül élnek. De vajon valóban különb az életük?

Cseréljünk. Szép gyerekek, tágas ház, nagy kocsi, jó megjelenés. Ezt látjuk magunk körül, és ezt mutatjuk mi magunk is. De mindez a külsőség. Mint a ragyogó gyümölcs, ami belül rohad. Tettetjük, hogy milyen király nekünk, mert a legtöbben ugyanezt csinálják. És csak a legközelebbi családtagok, pár bizalmas barát, esetleg a veszekedéseket halló szomszéd tudja, hogy ez nem így van. Felületes megjelenésünknél sokkal többről szól a tartalmas és boldog élet. Rengetegen megelégszenek ezzel a felszínességgel egy életen át. És elcserélnénk az ő sekélyes életét a miénkkel, mert jobbnak tűnik? A látszat gyakran csal. Nem látunk bele mélyebben az emberek privát világába. Ezért korántsem biztos, ha cserélnénk vele, jobban éreznénk magunkat. Ahogy ezt megfogalmazta Francois de La Rochefoucauld; "Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk."

Példakép. Jó példa erre a pénz és a sztárság. Irigyelt sportolók, zenészek, celebek, akik luxusban és jómódban tengetik sivár napjaikat. Ha a siker, a csillogás és a pénz mindent megoldana, akkor nem küzdenének sokan közülük a droggal, az alkohollal. Nem lenne szétzüllött a családjuk, nem lenne romokban a magánéletük. A népszerűség is egy nyomasztó problémává válhat, ha az ember nem tudja kezelni és feldolgozni. Áldozatokat is szed, mint például Avicii esetében. Tehát megfontoltan irigyeljük mások életét, mert mi csak a tündöklést látjuk. De ez sosem egyoldalú, ahogy a fénnyel is minden együtt jár az árnyék.

Van probléma. Mindenkinek meg van a maga problémája. Van akinek filléres gondjai vannak, és van, akinek többmilliós. A mérete és jellege teljesen mindegy, mert mindenkinek a magáé a legfontosabb. Van az a felvetés, hogy ha az emberek lerakhatnák a nehézségeiket egy zsákba, és elkezdenének válogatni egymáséi között, a végén a saját magukéval távoznának. Azt már jól ismerik, megszokták. Értelmetlen azt feltételezni, hogy a hétköznapi álarc mögé bújt embertársainknak nincsenek kihívásaik. Vannak, harcolnak is velük, vagy épp beletörődtek már a csatába és feladták, ugyanúgy, ahogy mi is.

Észvesztő. Nem az érzés, hanem a reagálásunk a fontos. Ne vegye el az eszünket a féltékenység. Mindenkiben van jó is és rossz is. Csupán azért megpecsételni valakit, mert összejöttek a dolgai, nevetséges. Kisarkítjuk, belelovaljuk magunkat és túlnyúlunk a történteken. Személyeskedünk, megsértődünk, úgy az adott személyre, mint az életre és magunkra, amiért mi nem vagyunk olyan sikeresek. "Nekünk kevesebb jutott, mikor mi sokkal jobban megérdemelnénk mint ez a kis..." Ilyesmiken agyalunk, közben egyre mélyebbre taszítjuk magunkat a kicsinyes és dühös hangulatba. A fortyogás nem segít rajtunk.

Ellenben ami használ, az a kordában tartott visszajelzés. Ne hagyjuk az esendő felünket azonnal válaszolni, fékezzük meg a féltékenység elhatalmasodó érzését. Intelligens formában és keretek közé szorítva elgondolkodtat és ösztönöz. Feltehetünk kérdéseket: hol tartunk, miért nem haladunk, mit kéne tennünk, hogyan javíthatnánk és hasonlókat. A rájuk adott megfontolt felelet pedig ösztönző lehet a jövőnk szempontjából. Mások példáját pozitívan használjuk fel, az előremenetelünk érdekében. Ez megmozdít, tettre sarkall nem pedig lehúz. Emlékezzünk Hioszi Tatiosz gondolatára; "A szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni." Fordítsuk a magunk dolgos javára ezt az alapvetően gyarló érzést.

Ha tetszett ez a poszt, akkor nyomj egy like-ot, oszd meg másokkal vagy csatlakozz az oldal követői közé.