Jöhet a következő probléma!

Így segítenek minket a gondok az életben

"Van, akinek a lehetőség is probléma, van, akinek a probléma is lehetőség." (Csontos Márta)

A probléma egy problémás szó. Azt az érzést kelti bennünk, hogy nincsenek rendben a dolgok, a dolgaink. Valami nem kerek, valami hibádzik és ez nyomaszt minket. Pedig probléma nélkül, mi sem vagyunk azok, akik.

Mindig előre visz. Ha megnézzük történelmi aspektusból a problémák mindig a haladást szolgálták. Számtalan vállalkozás kiindulópontja volt egy dilemma, amely valakit idegesített annyira, hogy fel akarja számolni. És rendszerint a problémák húzták a rövidebbet. Az ember találékony, tanulékony, igen kreatív fajta. Még az is, aki nem így gondol magára.

Fejlődésre sarkall. Hiába akarunk elolvasni egy könyvet, ha nem rendelkezünk az olvasni tudás képességével. Amikor olvasni tanulunk, először a betűket tanuljuk meg. Ezek aztán szavakká állnak össze, azok mondatokká és az egész értelmes, tartalmas gondolatsorrá. De folyamatában működik a dolog. Mindig kicsit lépünk előrébb, feljebb, így érünk el egyre több mindent. Ezt átültethetjük egyéb területekre is. Elszúrtuk a párkapcsolatunkat? Ez szomorú, de ha az elkövetett hibákat nem visszük bele a következő viszonyunkba, egy lépéssel közelebb kerülünk a pompás párkapcsolat kialakításához. Ja, hogy elkövetünk más bakikat. Bocsi, de ez benne van a pakliban. Kérjünk új osztás vagy cseréljünk paklit. És akkor fussunk neki újra.

Lépésről lépésre vezet. Olyan ez, mint a számítógépes játékokban. Csak akkor léphetünk egy következő szintre, ha teljesítettük a jelenlegit. Begyűjtöttük a kincseket, legyűrtük az okokat, tetszés szerint helyettesíthetők. Mindenki életében ott vannak a ragyogó kincsek és az akadályozó, csúf orkok. Nem lehet kihagyni szinteket, mert akkor hiányozni fognak az ott megszerzendő kvalitások, amelyek szükségesek a továbbiakban. Maradva a hasonlatnál, nem szerezzük meg mondjuk a sötétben világító kardot, amelyekkel az éjszaka sötétjében támadó denevéreket lekaszabolhatnánk. Akarhatunk mi jobb szülő, szakember vagy főnök lenni, ha hiányoznak a közbülső lépések ezek megvalósításához.

Utólagosan okosít. A probléma nem arról híres, hogy bekopogtat és elmondja, miért lesz jó, ha megbirkózunk vele. Nem barátkozik, nem jópofizik, csak jön és leteper. Éppen elég összeszedni magunkat és fogást találni rajta. De, aki veszi a bátorságot, hogy megismerje, kiismerje, felvegye vele a harcot, és a győzelem követően nem csupán örömmámorában úszkál, hanem gondolkodik és megérti a miérteket, az okul is. A diadal mindenképp édes, de elfogyasztani egy isteni desszertet nem egyenlő azzal, hogy bármikor el is tudjuk készíteni. Ha ismerjük a receptet, akkor rendelkezünk felette, és ami még jobb, bonyolultabb ételek elkészítésébe is belekóstolhatunk. Vagyis a tapasztalataink ismeretében egy következő szintre léphetünk. Egy következő problémára.

Megmutatja valódi énünket. A bajban ismerszik meg ki a barát, tartja a mondás. Ahogy az ember jelleme is. A kihívások előhozzák az igazi arcunkat. Mint amikor még filmre fotóztak, és csak a sötétszobában derült ki, mi milyen is lett valójában a kép. Talán abban a hitben éltünk, hogy készítettünk egy hibátlan kompozíciót, aztán megláttuk, hogy megint belógott a kezünk. Békeidőben gyakran viseljük a nyugalom álarcát. A kellemes, barátságos fickóét, aki hidegvérű és türelmes. Aztán a feszültség hatására kétséges, hogy megmarad-e a nyugodtságunk. Vajon képesek leszünk dönteni, változtatni a szokásainkon, elfogadni a történéseket, anélkül, hogy belemagyaráznánk bármit is. A kétségbeesés jogos reakció, de nem megoldás. A kapkodás, a szétszórtság vagy az ingerlékenység a tehetetlenséget szimbolizálja és nem azt, hogy eredményesen keressük a kiutat és küzdünk.

Persze van, amikor nem tudunk tovább menni. Mi azt hisszük, hogy megtettük, aztán egyszer csak újra felbukkan ugyanaz a kellemetlenség. Ebből tudhatjuk, hogy legutóbb nem tettünk pontot az i-re, azaz nem zártuk le végérvényesen a dolgot. Emberi sorsunk áldása, ha újabb és újabb helyzetek teszek próbára minket. Ez kísér az utunkon, ettől növünk, ettől leszünk többek holnap, mint ma. És ettől vagyunk azok, akik vagyunk. Vagy leszünk azok, akiknek lennünk kell. Vagy lehetnénk, azok, akik lehetnénk. Minden probléma nekünk szól. A mi személyes megmérettetésünk. Egy esély a jellemünk fejlesztésére. Alakuljon bárhogy is. Márai Sándor csodásan szavakba öntötte: "Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."

Ha tetszett ez a poszt, akkor nézd egy kicsit más szemmel a problémáidat. És oszd meg másokkal is ezeket a gondolatokat.
Fotó: Samantha Garrote, Pexels