Ideális páros

Személyiségtípusok a párkapcsolatban

Az egyik hazajön, csak lerúgja a cipőit, ahogy esik, úgy puffan, és ez nem zavarja őt. A másik egy lepottyant morzsáért is előkapja a porszívót. Melyik idegesítőbb? Személyiségtípusa válogatja. De az biztos, hogy az esetek többségében ennyire eltérő tulajdonságokkal rendelkező emberek kötik össze egymással az életüket. Pár gondolat, hogyan ne őrüljünk meg egymástól, és miként idealizálhatjuk a közös életünket.

Miért is vonzódunk az ellentétünkhöz? Mert nagyon magával ragadó az, hogy a másik precízebb, mint én, vagy szeleburdibb és lazább, mint én. Tulajdonképpen megtaláljuk a párunkban azokat az érdekességeket, illetve erősségeket, amelyek belőlünk hiányoznak, és amelyek kiegészíthetik az életünket. Ez így is van, ám együtt élni valakivel, azt is jelenti, hogy huzamosabb ideig el kell viselnünk a tőlünk eltérő mentalitást és viselkedést. Ez pedig bosszantóvá is válhat. Legalábbis, ha nem fogadjuk el azt, hogy különbözünk és eltérő módon gondolkozunk és működünk. A kiindulási alap az kell legyen, hogy egyenlőek vagyunk, ahogy Amy Mandeville is megfogalmazta; "Két intelligens ember közötti kapcsolat sikerének alapja a két egészséges, önálló személyiség egyenjogúsága."

4 fő személyiségtípust különböztetünk meg. Részleteiben nem megyek bele a leírásukba, ezt korábban már megtettem, csupán röviden és könnyeden érintem jellemzésüket. A szangvinikus számára az élet minden egyes napja nagy buli, és ő az, aki bármilyen élettelen tárgynak képes lyukat beszélni a hasába. Azaz életvidám és népszerű. A kolerikus lakásában a növények is parancsra virágzanak, vagyis határozott és erőteljes. A melankolikus még a játszótéren is makulátlan kinézetű, és taszítja a koszt, valamint ő az, aki úszás után is jól fésülten száll ki a medencéből. Tehát ő precíz és tökéletes. A flegmatikus pedig gyakran az élőszobor mintája, észrevehetetlen, és a legvadabb partikon sem mozdul ki a sarokból, mégis kiválóan szórakozik. Vagyis csendes és békés. A szangvinikus és a kolerikus a két extrovertált személyiség, akik rendszeresen jönnek össze introvertált vérmérsékletűekkel, azaz a flegmatikusokkal és melankolikusokkal.

Nézzük, hogyan indul egy nap a különböző típusokkal. A szangvinikus vagy elfelejt beágyazni vagy csak behajigál mindent az ágyneműtartóba. A kolerikus megkérdi a párját; "Még nem ágyaztál meg?" A melankolikus akkurátusan élére vasaltan teszi el az alvó cuccokat. Egy flegmatikus pedig legszívesebben sosem ágyazna be és talán a szó jelentését sem ismeri. Ha már egy reggel is ilyen körülményesen indul az eltérő habitusú emberekkel, mi lesz a nap többi részében? Biztosak lehetünk benne, ez csak bonyolultabbá válik, ezért jó közösen kialakítani egy feladat beosztást. A típusok erősségeit figyelembe véve kire, mit bízzunk?

A szangvinikus feleljen minden szórakozásért. Igazi parti arc, kiváló buli szervező. De arról bizonyosodjunk meg, hogy a lufitól a tortáig minden el legyen hozva időben, mert mindenre nem biztos, hogy emlékszik. A szórakoztatás az ő asztala. Leköti a vendégeket a színes történeteivel, mindenkire mosolyog, mindenkit megölel, mindenkit szeret. Könnyen teremt kapcsolatot az emberekkel, nagyszerűen használható ez a képessége, ha mondjuk a gyerekünk oviba, suliba kerül, mert gyorsan feltérképezi az új környezet kapcsolatait, és ki is alakít velük egy viszonyt. Nagy szíve van, csak a szája vetekszik a szíve méretével és ennek bizony néha az emberek látják a kárát. Ezért jó, ha van mellette egy introvertáltabb személyiség, aki ilyen esetekben utólag ellátja a sérülteket.

A kolerikus a család főnöke. Ereje, mint az orkán, de kitartása gyakran egy gyenge nyári szellőjével vetekszik. Nagy elánnal beleveti magát a dolgokba, aztán ha azok elindultak, magukra hagyja őket. Kezdeményező és kíméletlen, szereti, ha minden úgy történik, ahogy ő akarja. Fejlett a koordinációs készsége, jól irányít, vezet. Ha el kell intézni valamit, ha az érdekeinket kell képviselni valahol, számíthatunk rá. Eredmény orientált, így hivatalos ügyek és problémák megoldásában igen hatékony. Amikor össze kell fogni családunkat, amikor terelgetni kell őket, hogy ne késsünk el valahonnan, bizton számíthatunk rá.

A melankolikusok jó tervezők. A nyaralástól kezdve a szállásfoglalásig vagy a családi kasszáig mindennel igen körültekintően bánnak. Ezeket nyugodtan rábízhatjuk, jó kezekben lesz. Ha a lakás tisztaságáról vagy rendrakásról van szó, akkor is ők a mi embereink. Még a padlóról is ehetünk a munkájuk végeztével. Egy szangvinikus sosem tudja utoljára éppen hol tette le a kulcsát vagy az iratait, ilyenkor jól jön egy melankolikus a házban. Ő fel sem nézve abból, amivel éppen foglalatoskodik, megmondja, hogy van az elvesztett tárgy. (Ha nincs kéznél melankolikus, akkor ajánlatos a lakás különböző pontjain elhelyezni pár kulcsot, hogy mindig legyen egy, ha kell.) Talán túl precíz is, ha rajta múlik sosem indulunk el az esti színházba, amíg az utolsó hajtincsünk is nem áll megfelelően a helyén.

A flegmatikusra szinte bármilyen feladatot rábízhatunk. Mindössze arra figyeljünk, hogy mindent a legapróbb részletig mondjunk vagy írjunk le neki. Ha mondjuk vásárolni küldjük tuti biztos, hogy csak azt veszi meg, ami rajta van a listán. Így ne csodálkozzunk, ha hozatunk vele hamburgerzsömlét, de nem írjuk fel hozzá a húspogácsát anélkül tér majd haza. Rendkívül jól képes bánni az emberekkel, de kevésbé kezdeményező. Mindenki szereti, mert mindenkit meghallgat és nem jártatja feleslegesen a száját. Nagyszerű ellenpontja az extrovertáltaknak, akik gyakran végiggázolnak a kapcsolataikon. Tökéletesen képes gyógyírt nyújtani a letaglózottak sérüléseire.

Az erősségekre koncentráljunk. Maradjon a cipész a kaptafánál, ahogy a mondás tartja. Ha azzal kezdünk el foglalkozni, hogy miért mindig én csinálom ezt, és ő meg azt, akkor eljuthatunk oda, hogy elkezdjük ezt felhánytorgatni és a másikra erőszakolni, hogy mi lenne, ha ő is kivenné a részét a mi dolgainkból. Ne vitázzunk a különbségeken és az eltéréseken, hanem élvezzük, hogy egyikünk ebben jó, a másikunk meg abban. Szerencsés meg is beszélni az egymás iránti elvárásainkat, úgy tisztázni tudjuk előre ezt a helyzetet.

Minden személyiségtípusnak vannak erősségei és gyengeségei. Ha mi magunk szeretnénk jobbítani a gyengeségeinken, akkor hajrá. De a másikat ne piszkáljuk a változással. Egy párkapcsolatban elsődlegesen mindketten az erősségeinket használjuk inkább. Mert a társunk átformálása nem a mi feladatunk. Ám minden viszony gördülékenyebbé válik, ha a már meglévő pozitívumokból indulunk ki. Ezzel kiegészíthetjük egymást, megsokszorozhatjuk a mindennapi hatékonyságunkat és persze az érzelmi boldogságunkat is. Sákovics Diana gondolatával élve; "Egy párkapcsolat soha sincs kész, soha nem nyeri el végső formáját. A jó párkapcsolat egy út, amelyet önálló lényként, a társunkkal közösen, az elköteleződés biztonságában járunk, ahol egymást ismerve, egymásra figyelve, egymással kommunikálva, egymás kezét szorítva jutunk át a kríziseken."

Ha kicsit is magadra, magatokra ismertél ezekben a sorokban, akkor oszd meg másokkal is.