Gyerekkel vagyunk

Hogyan csökkentsük a feszültséget a családban?

Számtalan bezzeg, ha tudtam volna élményünk van. Ezek egy része a gyerekekhez kapcsolódik. Néhány személyes tapasztalatot osztok most meg. Nem biztos, hogy mindenkinél egy, az egyben beválik, de talán használható ötletek melegágyai lesznek. Nem könnyű az élet a gyerekekkel, de ha kevesebbet stresszelünk, akkor jobban élvezzük velük a hétköznapokat is.

A humor, mint Jolly Joker. A humor, vagy gyerekeknél a vicceskedés hatásos eszköz. Elég lehet akár egy apró megbotlás, hogy mosolyt csaljunk az arcukra. Mit mosolyt, gyöngyöző kacagást, mindent elsöprő röhögést. És mivel egyszerre nem lehet az ember lehangolt és vidám, ezzel az aduval megkönnyíthetjük például a reggeli felkeléseket. Ébresztgethetjük kedvesen és finoman, nyomást gyakorolhatunk rá határozottan, hogy anyának sietnie kell ezért másszon ki gyorsan az ágyból, de talán a leghatékonyabb, ha felkeltjük a figyelmét. Kis bohóckodás egy plüssállattal vagy szerencsétlenkedés a félhomályos szobában az aznapi ruhájával, olyan apró nüanszok, amelyek közelebb állnak az ő lelkivilágához. Ha fáradt is, de vigyorogva ébred és könnyebb lesz ebben a hangulatban együttműködésre bírni. Ha elszaladna vele a ló, akkor persze figyelmeztethetjük, hogy örömmel bolondozunk vele, de azért figyeljük az órát is, nehogy elkéssünk. Természetesen, ez tőlünk, fáradt szülőktől is erőfeszítést igényel, de megéri, mert gördülékenyebben indul a nap. Ugyanezzel a módszerrel a feszült vagy vitás helyzetek feloldását is jól kezelhetjük.

Készüljünk fel, hogy közbejön valami. Maradjunk a reggeli készülődésénél. Nem kell sok. 5-10 perc. Ennyi plusz mindig legyen a tarsolyunkban. Inkább keljünk egy kicsit korábban, vagy előző este pakoljuk össze a másnap szükséges cuccokat, mert bármi beüthet. Ha tatra ki vagyunk számolva az indulással, a gyerek meg magára önti a kakaót, akkor valószínűleg szentségelések közepette kapkodunk a feltörléssel meg az átöltözéssel. Akkor nem azt mondjuk neki, hogy mindenkivel megesik, hogy ügyetlenkedik drágám, öltözzünk át gyorsan, hanem inkább azt, hogy már megint nem tudsz odafigyelni, épp, amikor sietnünk kell. Az utóbbi általánosítás és valószínűleg nem is igaz. Azt sugalljuk vele, hogy rendszerint bénázik, pedig lehet, hogy negyedévente egyszer esik ez meg vele. Nagyon nem mindegy mennyire szorít az idő és van-e lehetőségünk a váratlan helyzetek nyugodt rendezésére. Mindkettőt csináltam már, és állítom lényegesen jobb marad a hangulat, ha van elég időnk. Lehet, hogy aztán már tényleg iparkodnunk kell, és ezt érzi a gyermek is, de partner lesz benne, mert nem őt kezeltük dedósként, hanem a helyzetet egyszerű balesetként. Nem mindegy. Amikor gyerekkel készülődünk valahová, bármi közbejöhet, legyen lehetőségünk ezekre a bármikre hidegvérrel reagálni.

Lássuk meg bennük a kreatívot. Egészen ügyes megoldásokat, kiskapukat találnak az őket érintő problémákra. Valamilyen alternatívával elérik, amit szeretnének. Például nálunk az emeletre nem szokás ételt felvinni. Így, amikor egy barátnőjével való játék során az az ötletük támadt, hogy főznek és esznek, akkor műanyag edényeket kért a konyhából, és azt állította, hogy csak úgy csinálnak majd, mintha. Aztán szükség lett még egy kulacsra, mert a barátnője megszomjazott. Ám, mikor többször hallottam, hogy a vízcsapot nyitogatják, gyanús lett a dolog. Felmentem, és ugyan megpróbáltak lerázni, de csak kiderült, hogy vizet fogyasztanak az edényekből. Ez járt némi locspoccsal a szobákban, ezért kénytelen voltam felszámolni ezt a bulit. Nem örvendeztem, hogy mellébeszéltek és kijátszottak, de azt elismertem, hogy leleményesen megoldották a "vacsorázást". Mielőtt egy-egy csínytevésért rápirítanánk a csemeténkre, gondoljuk végig, mennyi találékonyságra volt szüksége. Ha eszesen járt el, azt ne hagyjuk szó nélkül. Ne csak a rosszat lássuk. Magyarázzuk el, hogy amit tett az nem jó, de ismerjük el, hogy ötletes volt. Ha nem ezt tesszük, és csak büntetünk, akkor elkezdjük kigyomlálni belőle a kreativitást.

A szülői egyetértés jelentősége. A gyerek kiismeri a szülőt és aztán igyekszik ki is játszani. Minden családban van jó zsaru meg rossz zsaru. A gyerek tudja, ki, melyik szerepben brillírozik. Az egyik engedékeny, a másik szigorú. Az egyiknél próbálkozik, aztán a másikhoz fordul. Előfordul, hogy veszi a bátorságot és nem egészen az igazat mondja. Azt mondjuk nem, mire odaért a párunkhoz, már azt állítja igen. Ha ekkor fülelünk, és rákérdezünk a távolból, hogy mit is mondtunk, akkor gyorsan vált, hogy ja, apa nem engedte meg csak rosszul emlékeztem. Kétlem, hogy ezt díjaznunk kellene. És ezt neki is tudnia kell. A füllentés csak a kezdet, ha nincs következménye a tetteinek. Az ilyen szituációk elkerülése végett jó, ha a szülők bizonyos alap kérdésekben egyetértenek. Ehet-e édességet, nézhet-e tévét, mikor kell lefeküdnie és hasonlók. Ha apa és anya másként válaszol, akkor bizony újra és újra próbálkozni fog csemeténk, hogy kicselezzen minket, elérje a célját. Ráadásul ez a szülők közt is feszültséget szít. De ne a gyermeket okoljuk érte, ő csak él a lehetőséggel, hanem magunkat, ha nem tudunk egymással közös nevezőkre jutni a nevelési témakörében.

Persze időnként minden csődöt mond. Még az is, ami a legtöbbször jól beválik. De azért érdemes megtalálni azokat a stratégiákat, amelyek a mi környezetünkben, családunkban működnek. Mert hangozhat bármilyen jól egy módszer, ha nem illik bele az elveinkbe, gyakorlatunkba, közegünkbe, akkor nincs létjogosultsága. Meg kell találnunk a számunkra és szeretteink számára legmegfelelőbb megoldásokat. A cél nem csupán az, hogy elérjük a helyes viselkedést, tanítsunk, neveljünk, hanem hogy közben mindannyian jól is érezzük magunkat. Ez nem fog mindig sikerülni, de legyünk rajta. Amint azt Steve Biddulph mondta: "Rendjén való, ha naponta egyszer vagy kétszer nem bizonyulunk népszerűnek gyermekeink körében! Ha sok időt töltünk velük, és azt jól ki is használjuk, ha messzemenően gondoskodunk róluk, és mindenben részt veszünk velük kapcsolatban, akkor a jóakarat úgy halmozódik, mint pénz a bankban."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kívánok kevesebb családon belüli idegeskedést.
Fotó: cookie studio, freepik