Gyerekjáték

Elvan a gyerek, ha játszik

"A gyerek játék közben tanul. És a legfontosabb, hogy megtanul játszva tanulni."
(O. Fred Donaldson)

A gyerekek szinte mindenből képesek játékot csinálni. Ez irigylésre méltó tulajdonság, eltanulhatjuk tőlük. A gyártók pedig szinte mindenből játékot csinálnak nekik. Ebben a túlkínálatban csak kapkodjuk a fejünket mennyi különféle eszköz áll a rendelkezésükre, hogy kielégítsék gyermeki vágyaikat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a több nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban lekötik magukat. A bőség zavara őket is ideje korán megkavarja. Pedig a jó játék nagyon, nagyon jó alapokat ad.

Nem mindig a drága. A mesecsatornákon futó reklámok szépen terelgetik a gyerekeket a fogyasztói társadalomba. Majdnem minden propagált játékra rávágják, hogy ilyen is kell. A szülő meg palira vehető, ha a gyerekéről van szó és vásárol. Ha nem is ész nélkül teszi, de reménykedik, hogy úgy szelektál a kívánságok között, hogy a csemetéjét valóban érdekelni fogja, amit kap. Aztán jön a hidegzuhany. Nem is játszik vele. Vettünk egy újabb költséges ajtótámaszt vagy valamit, amiben orra eshetünk. A gyerek meg hangosan énekelve rohangál és táncikál a nappaliban. Vagy épp hosszasan dobálózik lufikkal. Ez utóbbiak sokkal kevesebbe kerülnek, mégis jóval több időt tölt el velük, s több örömét is leli benne. Bizonyára emlékszünk még, amikor pici korukban, jobban eljátszanak egy csomagolással, egy papírdobozzal, mint a benne lévő játékkal. Úgy tűnik ez később sem sokat változik. Ami egyszerű, az nagyszerű.

Minden kreatív. Teljesen mindegy, hogy építőkockázik, legózik, babázik vagy rajzol. Az alkotás a lényeg. A semmiből valami. Ahogy kanyarodik az a vonal, ahogy elnyerni a színeit a rajz. Ahogy felépül egy torony, ahogy kerekei lesznek egy autónak. Ahogy elkészíti anyuka a reggelit a kisbabájának. Minden kreativitást igényel. Képzelőerőt, fantáziát, építést, teremtést. Ő persze nem így nevezi. Ő játéknak hívja. És jó lenne, ha minél tovább megtartaná ezt a szemléletet, és később is játékos felfedezéseket tenne. De most ennyi is elég, hogy játék. És a remekművek csodálókat várnak. A szülők csodálatát. Szomjazza a dicséretet, elismerést. De csak óvatosan. Ne javítsuk ki. Ne mondjuk, hogy jó, de még jobb is lehetne. Vegyük észre a fejlődést. Amit tegnap még nem tudott, és ma már, ha girbegurbán is de felismerhetően lerajzolt, összeillesztett, kirakott. Ne csak az ügyes vaggyal operáljunk. Mondjuk el, milyen újdonságot veszünk észre.

Tablet és társai. Nem elvetendők, de mértékkel és ésszel fogyasztandók. Vannak egészen szimpatikus játékok, amelyek amellett, hogy lefoglalják, fejlesztik is. Mondjuk a megfigyelőképességét vagy a finommotorikus készségeit. A mese nézés is szóba jöhet, de felügyelettel. Ha csak megy a tv és leültetjük elé, hogy hagyjon minket békibe, az nem jó stratégia. Ellenőrizzük mit néz, legyünk felelősek a tartalomért. Néha üljünk mellé és kicsit nézzük együtt vele. Oké, nem a mi súlycsoportunk, de nem is ez a fontos. Tudja a gyerek, hogy nem hagyjuk magára. Figyelünk rá, törődünk azzal, amit csinál. És talán jól esik neki, hogy vele nézzük az épp kedvenc meséjét. Nekik ez a világuk, mi így szerezhetünk jártasságot benne.

Játék a szülővel. Kapjon tőlünk időt. Ami csakis az övé és a miénk. Játsszunk vele és ő választhassa meg mivel szeretné ezt közös időt eltölteni, mit szeretne velünk csinálni. A sporttól kezdve, a társasjátékozásig vagy akár az előbb említett mese nézésig. Nálunk mostanában jól megy például a pingpongozás a nappaliban. Nem asztalon, csak a padlón és rendkívül sok móka forrása a szanaszét repkedő labda. De bejönnek a közös rajzolások, színezések és a társasok is. Utóbbiakat az egyszerűbbekkel kezdtük, már a korai években és szépen lassan egyre komolyabb játékokkal folytattuk. Előfordul, hogy felnőttesebb társasjátékokkal játszunk közösen családilag és nagyon élvezi, hogy ő már megérti és alkalmazza a szabályokat. Legalábbis azok jó részét. Mindegy, úgyis a közös mulatság és élmény számít.

Játék a betűkkel. Meg a számokkal. Iskolás korba érve, újabb játszási lehetőség a láthatáron. Ha jó suliba és jó pedagógushoz kerül a gyermek, akkor kíváncsi lesz és szereti a frissen szerzett tudását megmutatni vagy próbára tenni. Mi reggelente sétálunk az iskolába. De akár autózhatnánk is, az nem szempont. Közben pedig rendszeresen játszunk. Betűkkel, szavakkal, számokkal. Szóláncot, egyszerű összeadást, kivonást. Nem azért, mert ennyire maximalista vagyok a tanulás terén. Ezeket a játékos feladatokat ő hozza fel. Az osztályban sikerrel kipróbálták, tetszik neki, és vidáman, örömmel szórakozik velük. És szórakoztat engem is. Közben játszva tanul.

Ki a természetbe. Az egyik legjobb játék és kikapcsolódás is egyben a szabadban való mozgás. Lehet ez kirándulás, séta, játszóterezés, biciklizés, bármilyen sport. Rengeteg energiájuk van. Nem tudom honnan, de van. Nagyszerű, ha felrobbanthatják a fölös energiabombáikat. Ráadásul ez gyakran egyben társasági tevékenység is. A gyerekek a saját korosztályukkal együtt játszanak, ismerkednek, konfrontálódnak, szocializálódnak. Fejlődnek a kommunikációs és együttműködő képességeik. Esetenként a szülők is hasonlóan járnak el. Míg a gyerek a jó levegőn fickándozik a társaival, a felnőttek is ápolhatják a meglévő kapcsolataikat, új ismeretségekre tehetnek szert. A kinti tevékenységek a közösségi életünket is felpezsdíthetik.

Szóval mivel játsszon? Mivel gyerek. És azzal, ami érdekli. Ne izzadjunk vért, ha nem akar olyasmit csinálni, amit mi szeretnénk. Biztos vannak számunkra kényelmes gyerekjátékok, elfoglaltságok. Felesleges idegeskedés kényszeríteni arra, ami nem az ő irányultsága. Engedjünk teret neki, legyünk partnerei a játékosságban. Mert a jó játék nagyszerű alapot biztosít az élethez. Amint azt Johan Huizinga is mondta: "Az emberi kultúra a játékban, játékként kezdődik és bontakozik ki."

Ha tetszett ez a poszt, akkor gyerekjáték számunkra is alkalmazni a benne foglalt gondolatokat.
Fotó: freepik