Elfelejtett randevúk

Mikor randiztunk utoljára egy jót?

"Randizás közben legalább annyit tanulunk saját magunkról, mint a másik személyről." (Julian Brass)

Randizni jó. Akkor is, ha épp párt keresünk és akkor is, ha már megtaláltuk. Az előbbi kézenfekvő, az utóbbi kevésbé. Ha már megvan a nagy ő, mit strapáljuk magunkat? Pedig nagyon sokat köszönhet a párkapcsolatunk, a házasságunk, ha időnként randevúzunk egy jót. Íme néhány meghitt indok.

Mentesülünk a feszültségtől. Az ismert terep előnye, hogy csökkenti a stresszt. Kevesebb a feszültség, mint egy első randit megelőzően. Tetszeni fog nekem? És én neki? Jön-e a kínos csend? Nincsenek ehhez hasonló feszengő spekulációk. Másféle izgalom lengi be a készülődést. Egy kellemes várakozás, hiszen tudjuk kivel megyünk, mire számítsunk. Valójában mégsem egészen. Hiszen minden találka más és más, és rajtunk múlik, hogy még különlegesebbé tegyük. Mondjuk egy apró meglepetéssel, ajándékkal, figyelmességgel, ami lehet minél személyesebb, bensőségesebb, kettőnkhöz szóló.

Tetszeleghetünk. Mindenki szeret jól kinézni, vonzó lenni, tetszeni a másiknak. Az ismerkedésünk idején nem kevés időt töltünk azzal, hogy mit vegyünk fel, hogy nézünk ki, mert minél tetszetősebbek akartunk lenni. Később úgy vagyunk vele, hogy egy nehéz nap végén otthon legyünk már vonzók macinaciba is. Sorozatot nézni úgy is lehet. Ha meg elmegyünk bekapni egy pizzát, akkor a farmer tökéletes viselet. Amikor azonban megadjuk a módját egy randinak a kedvesünkkel, felébred bennünk a vágy, hogy csábítók vagy sármosak legyünk. És ez a pozitív elvárás magunk és a másik irányába a készülődést is bizsergetővé teszi.

Megfiatalodunk. Bizonyára vannak köztünk örökké fiatalok, de néha nem árt a lelkünkben felébreszteni a fiatalságunkat. Elutazunk a múltba, felidézzük a korai udvarlós időket és a nosztalgia okozta könnycseppeken keresztül meglátjuk a párunkat. Nem úgy, ahogy mostanában reggelente látjuk, kócosan, csipásan, kissé összegyűrve, hanem ragyogóan, lendületesen, mosolyogva, mint anno, amikor egymásra találtunk. Az emlékeink az egyik legnagyobb érték az életünkben. Mert ezt rajtunk kívül senki más nem élhette meg úgy, ahogy mi. És ami megmarad bennünk örökre, az nem véletlenül marad meg. Ha felelevenítjük a közös kezdeti boldog időket, felébresztjük párkapcsolatunk legmélyebb érzéseit.

Újra szerelmesek leszünk. Az előbbi fejtegetés folyománya, hogy újra szerelembe esünk egymás iránt. Felszabadítjuk a nagy érzelmeket és visszagondolunk a kellemes közös első élményekre. Ezek együtt felébresztik a valamikori nagy fellángoláshoz hasonló tüzet. Nem garantálható, de ha átadjuk magunkat a pillanatnak, bőven benne van a pakliban, hogy újra megszerelmesedünk. Kis időre kiújulnak a vad és erőteljes érzelmek, hirtelen feltöltődünk, energikusak leszünk, sugárzik rólunk a boldogság, és szinte madarat lehet velünk fogatni. Ha így történik, akkor sikerült, beleszerettünk a párunkba. Újra.

Felfedezéseket teszünk. Amikor van időnk egymásra, leomlik a hétköznapok fala. A taposómalomban nagyon nehéz észrevenni azt, ami nincs egyértelműen a szemünk előtt. Látunk persze, hallunk és érzékelünk sok mindent, de a mélyenszántó gondolatok, változások nem feltétlenül jutnak el hozzánk. Most igazán figyelhetünk a társunkra, egymásra, magunkra. Olyasmiket is felfedezünk, amire alapvetően nincs időnk. Beszélgethetünk érzelmekről, vágyakról, tervekről, emlékekről és közben megláthatjuk azt az embert, akivel összekötöttük az életünket. És aki ugyanúgy, ahogy mi is, rengeteget változott az évek során. Ebbe a változásba kóstolhatunk bele. A régi ismerős arcból, új arc lesz. Hordozza az ismerősséget, miközben megfűszerezi némi újdonsággal.

Új élményekkel gazdagodunk. Erre nagy szükségünk van. A számunkra fontos emberekkel megélt kalandok, pláne, ha valamiért különlegesek, megmaradnak az emlékeinkben. Így vagyunk azon történésekkel is, amelyek mély emóciókat váltanak ki belőlünk. Ezért emlékszünk olyasmikre, amikor nagyon vidámak, boldogok vagy ellenkezőleg nagyon feldúltak és boldogtalanok voltunk. Amikor magas intenzitású érzelmeket élünk át a kedvesünkkel közösen, az mindkettőnk számára emlékezetes lesz. Ráadásul együtt tapasztaljuk meg, ezáltal a kötelék is erősödik közöttünk. Igazán közel hoznak a másikhoz az így megélt új élmények.

Afrodiziákumhoz jutunk. Egy ilyen alkalom felpezsdítheti a szexuális életünket. Gyakran az is a megszokásokon alapul. Nem mindig van idő, energia, lehetőség, hogy változatossá tegyünk az együttléteinket. És nem mindig van arra mód, hogy úgy bújjunk össze, hogy felelevenítsük magunkban az ismerkedéskori heves lángolást. Fantasztikus kiegészítője lehet a szeretkezésünknek a felhevült érzelmi állapot. Hogy látjuk a másikban azt, aki valamikor megigézett, hogy kilépünk a napok rutinjából és teljesen egymásra hangolódunk, és utat engedünk a felszabaduló vágyainknak.

Átolvasva is pompás kis lista ez. Ha csak néhány pontja teljesül máris felvillanyozottabbak vagyunk. A legtöbbször azonban ez egy öngerjesztő folyamat. Az egyik magával hozza a másikat, a másik felerősíti az egyiket. A randi kellemes mellékzöngéi szinte észrevétlenül lopódznak kettőnk közé és teszik még kellemesebbé az élményt. Csak adjuk át magunkat az élvezetnek. Segítsen megtalálni ezeket az élményeket Popper Péter gondolata: "Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor randizz többet... a pároddal.
Fotó: freepic.diller, freepik