Csúcsformában

7 ok, amiért megéri azt csinálni, amit szeretünk

Egy életünk van, érdemes azt úgy élni, hogy valóban a legjobban kihasználjuk a képességeinket. Mégis hajlamosak vagyunk a megalkuvásra, ha egy kényelmes és aránylag kielégítő életstílust élhetünk. De elgondolkodtunk már azon, hogy valóban azt csináljuk, amit csinálnunk kell? Néhány indok, mivel lesznek értékesebbek a hétköznapjaink, ha a helyünkön vagyunk.

Kevésbé fáradunk. Teherbíróbbak leszünk, és jobban bírjuk a gyűrődést. Vannak emberek, akik lenyomnak egy kemény munkanapot és utána éjszakába nyúlóan nekiállnak a hobbijuknak. Ez lehet bármi, a hajó makett készítéstől az autótuningoláson át a könyvírásig bármi, ami igazi szívügyünk. Ha rendelkezünk ilyen kedvteléssel, akkor bizonyára megtapasztaltuk már, mennyire feltöltődünk és szinte újjászületünk a tevékenység közben. A fáradság mintha elillanna. Képzeljük el, milyen fantasztikus lenne, ezt megélni a munkánkkal kapcsolatban.

Észrevétlenül tanulunk. Mondhatni autodidakta módon sajátítjuk el a szakma praktikáit. Nem tanulunk a klasszikus módon, egyszerűen ragad ránk az információ. Éhesek vagyunk a tudásra, kiemelten érdeklődünk, ezért agyunk is nyitott és befogadó minden tudnivalóra. A napokban olvastam, és nagy meglepetést okozott, hogy korunk egyik legnépszerűbb és legsikeresebb filmzeneszerzője, Hans Zimmer a mai napig nem tud kottát olvasni. De a digitális zeneszerkesztő programokkal tökéletesen elboldogul. A saját feje és szíve után menve alakította ki egyedi módszerét, amely ugyan nem felel meg a hagyományoknak, mégis tökéletesen működésképes a számára.

Jobb a koncentrációnk. Kevesebb idő alatt többet tudunk elvégezni. Amikor átadjuk magunkat egy cselekvésnek és teljesen elmerülünk benne, vagyis flow élményként éljük meg, akkor nehéz kizökkenteni minket ebből a státuszból. A külvilágot sokkal tompábban érzékeljük, tehát nagyobb odafigyeléssel, pontosabban dolgozunk, míg a figyelmünket nem hagyjuk elkalandozni.

Minőségibb a munkánk. Ez utóbbiból fakad, hogy a kezünk közül kikerülő meló magas minőségű. Nem csak túl akarunk lenni rajta és összecsapjuk, hanem élvezzük és szeretjük, amit csinálunk, ezért öröm számunkra foglalkozni a feladattal. Nem tesszük le addig, amíg mi magunk is teljesen elégedettek nem vagyunk az eredménnyel. Nem siklunk el a részletek felett, a munkánk minősége magasan kvalifikált. Valóban elkészülünk vele, nem pedig vége a munkaidőnknek ezért befejezzük.

Mindenki többet profitál. Vizvári Béla szerint; "Nem szakember az, aki nem képes észrevenni a valóság és az elmélet közötti feltűnő szakadékot." Amikor egy elhivatott szakemberrel van dolgunk, akkor mindenki jobban jár. A munkatársak nagyobb és gyakorlatiasabb szakértelem segítségével alkothatnak. Az ügyfél meggyőződhet arról, hogy megrendelés kiváló színvonalon teljesül. A kiemelten jól és lelkiismeretesen végzett munka igazi gyümölcse az az elégedettség, amely minden oldalon jelentkezik.

A lelkesedés ragadós. Látni, hogy valaki szenvedélyesen rajong valami iránt és elkötelezett, a környezetében élőkre is pozitív hatással van. Átvesznek kicsit a tűzből, feltöltekeznek és maguk is lelkessé válnak. Magával ragadja őket a hév, talán valamicske megragad a tapasztalatból is, de mindenképp optimistább hangulatba kerülnek, ami már önmagában is kellemesebb munkakörnyezetet teremt.

Boldogabb élet. Milyen sok időt tölthetünk el örömteli állapotban, ha azt csinálhatjuk, amit imádunk. Míg a többség kényszernek, pénzkereseti kötelezettségnek érzi a feladatait, addig azok, akiknek kedvére van a munkája közérzetileg kiegyensúlyozottabbak. Éltünk nagy részét töltjük valamilyen pályán, és ha ezt örömmel tesszük, akkor életünknek ezt a jelentős hányadát boldogabban élhetjük meg. Ez a harmonikus mentalitás természetesen az elért eredményeinken is nyomot hagy majd. Ennek függvényében gondoljunk a mostani tevékenységeinkre. Vajon jó helyen vagyunk, vagy megérett az idő a változtatásra?

Egyik nap jön a másik után és talán nem is tudatosítjuk belül, hogy ezekből a napokból áll majd össze nem csak egy hét, egy hónap, egy év, hanem az egész életünk is. Pici apró alkotóelemek ezek és egyes egyedül nem számítanak túl sokat, mert egy élet emberi léptékkel befoghatatlan időintervallum. De amint egymásra rakódnak hatásuk is egyre erőteljesebb lesz és hatványozódnak az általuk közvetített érzelmek is. Akinek a boldog napjai vannak túlsúlyban, az boldognak titulálja az életét, akinek nem, az nem. Jócskán megéri törődni azzal, mit is csinálunk napról napra. Ne járjunk úgy, ahogy Müller Péter kifejti; "Hagyjuk, hogy a hétköznapi aggodalmak eluralják a lelkünket, s nem vesszük észre, hogy még a legnagyobb bajban is felvillan gyakran a fény. Elfelejtünk szeretni, elfelejtünk jónak lenni. Elfelejtünk örülni magának az életnek. Utólag jövünk rá, amikor már késő, hogy nem arra figyeltünk, amire kellett volna."

Ha tetszett ez a poszt, akkor csináld te is, amit szeretsz. És látogass vissza máskor is elolvasni pár cikket.
Fotó: David Siglin, Unsplah