Beszélgetést kezdeményezni

7 tipp beszélgetések elindításához

Van, akinek könnyű és van, akinek nehéz szóba elegyednie az emberekkel. Egyeseknek a zsigereiben van ez a képesség, másokat kiver a víz, ha társalogniuk kell ismeretlenekkel. De körbe nézve a világban, azt látom, hogy mindenkinek jót tesz a kapcsolatrendszeri vérfrissítés. Tulajdonképpen mind idegenek vagyunk egymásnak, míg meg nem ismerkedünk. Ez a legtöbbször egy "helló"-val kezdődik és időnként igényes hosszútávú barátságokkal végződik. Kicsit merüljünk el a beszélgetések elindításában.

Minden kezdet nehéz? Megszólítani valakit, ha az kívül esik a mi komfortunkon, nem épp könnyed. Ezért ne bonyolítsuk túl, csak vágjunk bele, és legyünk egyszerűek. Két nagyon hálás téma, amivel nyithatunk, az vagy az alkalomhoz illik vagy az illetőre vonatkozik. Egy buszmegállóban állva például megkérdezhetjük, hogy "Mindig ilyen zsúfolt ez a járat vagy csak csúcsidőben?". Vagy egy konferencián érdeklődhetünk, hogy "Látom, elég otthonosan mozog, gondolom nem először jár ezen a szemináriumon?". Feltehetünk a személyének szóló, de természetesen nem tolakodó kérdést is, úgymint; "Igazán szép a cipője. Régóta keresek én is egy hasonlót, megkérdezhetem, hol vette?" Ha a másik nyitott egy beszélgetésre, akkor az ilyen típusú indítások célba találnak és előszobái lehetnek a további csevegésnek.

A folytatás. Megvan a kapcsolatfelvétel, haladhatunk azon a mezsgyén tovább, amin elindultunk. Akár vihetjük tovább a megkezdett témát, például; "És bevált ez a márka? Mennyire tartós ez a cipő?". A lényeg, hogy a kezdeti lépések közben kiderüljön tudunk-e, akarunk-e egymással, egymásról többet megtudni. Ezek a felületesebb topikok alkalmasak ennek a kiderítésére. Ám arra figyeljünk, hogy ne kamuzzunk, olyasmiről érdeklődjünk, amiről valóban többet szeretnénk megtudni. Maradva a kaptafánál, vagyis a cipőnél, ha nem tetszik a lábbelije, csak azért ne dicsérjük meg, hogy beszélgethessünk. Találjunk valamit, ami őszinte kíváncsiságunk tárgya lehet.

Alaptémák. Túl az első körökön, ha már belemelegedtünk a társalgásba van három olyan alaptéma, amelyek sokatmondó és kiváló eszmecserét biztosítanak. Az egyik a munka, a foglalkozás, a szakma. Mindenki csinál valamit, jó esetben büszke az elért eredményeire, így ez egy jó irány lehet. A másik a család, ami szintén hálás témakör. Látott már valaki olyan szülőt, aki nem ecseteli olvadozva a gyermeke kalandjait? A harmadik pedig a hobbi, a szabadidős tevékenység. Ez utóbbi az emberek szíve csücske. Szenvedélyesen és magával ragadóan képesek mesélni az érdeklődési körükről. Mindhárom emberközeli és lelkesítő, tökéletesen alkalmas többlet információkat átadni, szerezni egymásról.

Közös pontok. Közel kerülni valakihez úgy lehet, ha sikerül vele közösséget teremtenünk. Mindaz, amiben egyetértünk, amiben azonosak vagyunk, legyen az vélemény, vagy ugyanolyan korú gyermek, erősítik a kollektív élményt. Hasonló tapasztalatok, történetek kerülnek elő, és ezek kialakítanak egy pozitív kapcsolatot közöttünk. Keressük meg ezeket a pontokat, hozzuk közelebb magunkat a másik személyhez és mélyítsük el az új ismeretségünket. Ezáltal válik hivatalosabbról barátibbra a hangvétel.

Sok beszédnek sok az alja. Régi klasszikus mondás, ma is nagyon igaz tartalommal. Sokan nem szeretnek beszélni és ezért is rettegnek a másokkal folytatott csevegésektől. Oszlassunk el egy tévhitet. Nem kell nagy dumásnak lennünk és sokat beszélnünk ahhoz, hogy jó társalgók legyünk. Sőt ellenkezőleg. Jól irányzott letisztult kérdésekkel, visszafogott reakciókkal és rövid de frappáns válaszokkal sokkal erőteljesebb benyomást tehetünk a partnerünkre. Hagyjuk őt beszélni, és legyünk kíváncsiak rá. Ne szakítsuk féle a saját sztorinkkal, mert azzal azt üzenjük, az én mondanivalóm érdekesebb, mint a tiéd, azaz én fontosabb vagyok, mint te. Engedjük kibontakozni, és az ő mondandójára reflektáljunk. Ezekben a feleletekben helyezzünk el információ morzsákat magunkról, hogy ne legyen túl egyoldalú a kommunikáció, ne csak kapjunk, hanem adjunk is. Ez utóbbi segít tovább gördíteni a társalgást.

Figyelem. A hallgatáson kívül egyéb non-verbális eszközökkel is kifejezhetjük érdeklődésünket. Ha állandóan átnézünk a válla felett, hogy mikor hozzák az újabb adag kaviáros szendvicsfalatkákat, vagy körbe fürkészünk a teremben ismerős után kajtatva, esetleg türelmetlenül az óránkra pillantgatunk, nem mutatunk őszinte érdeklődést. Ahogy akkor sem, ha üveges tekintettel révedünk rá, elmerülve a gondolatainkba. Ne ilyenkor morfondírozzunk azon, hogy mit is fogunk mondani, amikor a másik már befejezte. Stephen R. Covey nagyszerűen megfogalmazta ezt; "A legtöbb ember nem azért hallgatja meg a másikat, hogy megértse őt. Azért hallgatjuk, hogy válaszolhassunk neki." Ha figyelünk, nem lesz szükség előre kigondolt frázisokra, azok ösztönösen adják majd magukat. A szemkontaktus, a másik felé fordított testhelyzet, az időnkénti egyetértő finom bólintás, vagy egy-egy visszakérdezés az ecsetelt témára, sokkal inkább mutatja, hogy fókuszálunk rá és lényegesnek tartjuk a személyét illetve azt, amiről beszél.

Kínos csend. A társalgási rémálom. Hirtelen mintha elfogyna a mondandó és a téma, egyszerre csak beáll a nagy csend. Kis bólogatás, magunk elé nézés, a "hát igen" kifejezés használata és a nagy némaság. Nem kell megijedni, kétségbeesni, nincs tragédia. Ha néhány pillanat alatt nem töri meg a hallgatást beszélgetőtársunk és nem kérdez valamit tőlünk vagy rólunk, akkor vegyük elő mi azt, amit eddig megtudtunk tőle, róla. Térjünk vissza egy már tárgyalt témára, mint például; "Mondta, hogy a foglalkozása pilóta, de nem említette, miért ezt a szakmát választotta?" Vagy egyszerűen csak térjünk rá egy bármilyen más új tárgykörre. Feltételezzük, hogy az illetőnek is van véleménye, ízlése, ételek, filmek, zenék, utazások, aktualitások vagy bármi egyéb terén, ami minket is foglalkoztat. Ezzel megszüntethetjük a csönd zavaró jelenlétét.

Robin Dunbar antropológus szerint és a róla elnevezett Dunbar-szám alapján egy ember nagyjából 150 ismeretséget képes aktívan fenntartani. Ez egy átlag érték, mert a fenntartható kapcsolatok száma valahol 100 és 230 között mozog. De természetesen, ahogy mi is jövünk megyünk, költözünk, munkahelyet váltunk, így az ebbe a körbe tartozó szociális kapcsolataink is változnak, átalakulnak. A változó miatt vesszük nagy hasznát annak, ha tudunk új ismeretségeket kezdeményezni és jó kommunikátorként a megismert emberekkel kapcsolatot kialakítani. Ráadásul instant világunkban, ahol senkinek sincs ideje semmire, pláne egy kiadósat beszélgetni, aki gondosan meghallgatja embertársát, rögtön egy szűkkörű, figyelmes elitrétegbe tartozik. Így egy alapjaiban jól induló kontaktus később is meghatározó lehet a sikereink, előrehaladásunk szempontjából. Indítsunk jól a kapcsolatainkat, meghálálják majd a befektetést. Konfuciusz szerint; "Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el."

Ha te is szeretsz új embereket megismerni és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.