Apró léptek

Tervezzük meg az utunkat a vágytól az eredményig

Feszegessük még egy kicsit a célállítás témakörét, kicsit kézzelfoghatóbb, gyakorlatiasabb szempontból. Mit vegyünk figyelembe, amikor úgy döntünk, hogy szándékosan rohamot intézünk a kényelmünk ellen? És hogyan állítsunk fel tervet a kívánt eredmények elérésére?

A céljaink szólhatnak a személyes fejlődésünkről, lehetnek munkahelyi vagy üzleti témájúak, pénzügyiek, családdal kapcsolatosak, vagy mentális illetve spirituális tárgyúak. Bármi is kerül az írott listánkra, figyeljünk rá, hogy jelen időben fogalmazzuk meg a vágyainkat. Mintha már rendelkeznénk is az adott tárggyal, képességgel, eszközzel, tudással. A jelenidejűség segít érzelmekkel megtölteni a tudatunkat, ami hozzásegít a leírtak megvalósulásához.

Lényeges, hogy személyekre vonatkozó konkrétumokat ne vegyünk fel a lajstromunkba. Mondjuk, azt ne írjuk: "Pisti elvesz feleségül.", mert Pisti döntéséért nem felelhetünk. Lehet rá hatást gyakorolni, erre meg vannak a megfelelő módszerek, ha az olvasó hölgy, akkor ezt nálam valószínűleg sokkal jobban tudja is. Azonban hatalmunk egyedül magunk felett van. Vessük papírra inkább azt, hogy: "Megtalálom a számomra legmegfelelőbb férjet." Továbbá tételesen felsorolhatjuk az ideális férj tulajdonságait is. Ez ugyan nem a Pisti, de akár még ő is lehet. Ha ő a legmegfelelőbb és neki is mi vagyunk azok.

Akik házasságban vagy kapcsolatban élnek, azoknak a több szintű célállítást javaslom. Legyenek saját, személyes céljaink, a párunkkal közös terveink, és ha van gyermek, akkor vele vagy velük közös tervezeteink is. Mindhárom területnek kritikus feladata van fejlődésünk tekintetében. Az egyén önértékelését emeli, ha a privát szegmensben eredményeket tud elérni, felmutatni. Egy munkahelyi előrelépés, egy projekt levezénylés, vállalkozás beindítás vagy akár egy sport siker elérése is növeli az önbizalmat. A párkapcsolat elmélyülését erősítik a közös célkitűzések, és azok együttes megvalósításai. A családi egységet pedig, formálja a gyermekek bevonása ebbe a folyamatba. Például, beleszólhatnak az idei vakáció helyszínének a kiválasztásába, vagy jutalmat kérhetnek az iskolai teljesítményükért.

Az álmaink beteljesüléséhez elengedhetetlen az aprólékos tervezés is. Ha már csokorba szedtük, mit akarunk, akkor ésszerű tovább gondolkodni rajtuk. Méghozzá írásban. Van egy nagyon praktikus módszer, amit mi a feleségemmel szeretünk és alkalmazunk. Ha máskor nem, évente egyszer, a házassági évfordulónkon, megnézzük a mérlegünket. Hol tartunk most, és hová szeretnénk eljutni. A gyakorlatban húzunk egy vonalat, felírjuk az egyik végére az idei évet, a másik végére a tíz évvel későbbi évszámot. Odaírjuk most hány évesek vagyunk, tíz év múlva hány évesek leszünk. (Beismerem, ez utóbbi kissé ijesztő adat lehet egyeseknek, de attól még elengedhetetlen.) A gyermekünk jelenlegi és leendő korát is felvéssük, majd pedig esztendőkre felosztjuk a tíz éves skálát, és beírjuk a megfelelő évszámokhoz a céljainkat. Ezzel időzítetté tesszük a terveinket a következő éveinkre. Átláthatóbbá és megfoghatóbbá válnak a dolgok, ráadásul további kidolgozásra, finomításra teremtenek lehetőséget. Látunk egy nagyobb képet, és lebonthatjuk belőle a kisebb összetevőket.

Ezzel a technikával megszabadulhatunk egy másik nagy félelmünktől is. Gyakran azért nem indulunk el, mert túl nagy falatnak érezzük az előttünk álló megpróbáltatást. Ha csak azt látom egy nyelvtanulás kapcsán, hogy mennyi időt, órát, hónapot, évet kell rááldoznom, mire elsajátítom majd, már azelőtt feladom, mielőtt belevágnék. De ha napi szintre lebontom a tevékenységet, és naponta egy órát foglalkozom vele, rögtön nem tűnik borzalmasnak. Minden nagy célunkat feloszthatjuk kisebb állomásokra, fogyasztható kis cselekedetekre. Napi tennivalókra.

Beülve az autóba, induláskor sosem látjuk az összes zöld lámpát. Legfeljebb az első néhányat. De hiszünk benne, hogy az utunk során megkapjuk majd a szabad jelzéseket, és tovább haladhatunk. Így működik az életünk is. Tudnunk kell hova akarunk eljutni, de nem kell látnunk mindent előre ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk. Csak apró lépésekre van szükség. Nap mint nap. Lépésről lépésre. Az első lépést megtenni a legnehezebb, de a legelemibb is. Nélküle nincsenek további lépések. Essünk túl az elsőn, vágjunk bele, és naponta tegyünk újabb apró lépéseket. És újabbakat. És újabbakat. Ahogy Rocky biztatja edzőként Creedet a "Creed: Apolló fia" című filmben: "Egy lépés, egy ütés, egy menet."