Amikor eltűnnek a beszélgetések

Hogyan találjunk témát a beszélgetéseinkhez?

Aki tartós kapcsolatban él, az tapasztalhatta már, hogy beszélgetni nem is mindig olyan könnyű. Egy fárasztó nap végén vagy arra vágyunk, hogy kibeszéljük magunkból a történteket vagy, hogy hullafáradtan bedőljünk a fotelba és hagyjanak békén. Részben a különböző szükségleteink, részben az egymástól távol töltött idő, és a különböző területek, amelyeken dolgozunk, még bonyolultabbá teszik egymás megértését, és inkább nem erőlködünk vele. Azért mégis tegyünk egy próbát, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a másik megértésével és igényei feltérképezésével.

Semmi. Ugyanaz az általános kérdés minden este. "Mi történt ma?" Ismerős valakinek? Amikor a gyerek hazajön az iskolából, akkor feltesszük neki ezt az egyszerű kérdést. Ő pedig ugyanilyen egyszerűen válaszol vissza; "semmi". Egy gyermek is könnyedén megtanulja, hogy elég ennyit felelnie és kész. Eleinte még jön a replika, hogy "mi az, hogy semmi?" de azt meg le lehet szerelni egy megismételt megerősítéssel, hogy "hát semmi". Ez nem kérdés, és nem beszélgetés. Ahogy Alice Hoffman megfogalmazta; "A férfiak és nők ritkán beszélgetnek egymással, bár gyakran beszélnek."

Általános. Az említett kérdéssel az a baj, hogy túl egyszerű és általános. Annyira az, hogy nem is lehet rá értelmes választ adni. Túl nyitott a kérdés. És inkább bezárunk, mert nem tudjuk a másik mire is kíváncsi. Ráadásul számtalanszor ez részünkről is egy kibúvó. Úgy csinálunk, mintha érdeklődnénk, de ez rövid idő alatt kiismerhető. Alibi kérdésekre alibi válaszokat kapunk, mert gyorsan rájönnek, hogy igazából nem érdeklődünk csak szeretnénk lefutni és letudni ezeket a kötelező köröket. Nagy szünetek, hümmögések, vállrándítások kísérik ezt a szokványos otthoni kommunikációt.

Aktualitások. Egy feleség, aki jó ideje vezette otthon a háztartást, míg a férje húzta a munkahelyi igát, egyszerűen nem tudta szóra bírni esténként a párját, hogy egy jót beszélgessenek. Aztán azt a tanácsot kapta, hogy olvasson újságot és hívja segítségül az aktualitásokat, kezdeményezzen társalgást napi témákban. Így teremtett közös alapokat az eszmecseréikhez. Valóban hasznos javaslat, hogy vegyünk elő aktuális infókat. Mondhatjuk, hogy mindig időszerű szidni a rendszert, a főnököt meg a szomszédot, de ezeken lépjünk túl, és ne, vagy ne kizárólag negatívumokról értekezzünk.

Konkrétumok. De térjünk vissza ahhoz, amikor nem tudunk kihúzni egy szót sem a másikból. Ha kicsit konkrétabbak vagyunk több eredménnyel járhatunk. Felejtsük el a; "mi történt ma?" zsákutcáját, és inkább olyanokat kérdezzünk; "mi volt az ebéd ma a bölcsiben?", "kivel játszottál ma a legtöbbet az oviban?", "hogy sikerült a matek dolgozat?", megkötöttétek-e azt a fontos szerződést végre, ami miatt hetek óta fő a fejed?" Ezek aznapi egzakt dolgokra vonatkoznak, így lehet rá válasz is adni. A felelet függvényében pedig tovább gördíthető a beszélgetés.

Figyelem. Egyrészt, amikor figyelünk a kapott válaszokra és ezt visszaigazoljuk újabb kérdésekkel, akkor csevegő partnerünk meggyőződik arról, hogy valóban érdeklődünk iránta és fontosnak tartjuk őt. Ergo komolyan vesz minket és valódi élménybeszámolót tart. Nincs más dolgunk, mint a mondandója alapján kérdezni és kérdezni. Például; "olyan későn indultál ma, beértél azért időben?" majd folytatva; "sajnálom, de nem volt probléma a kis késésedből?" aztán pedig; "és pótolhatod az elmaradt megbeszélésed a napokban vagy elveszted az ügyfelet?" Banálisnak tűnő kérdések, de az odafigyelésünket szolgálják.

Utalások. Gyakran találunk olyan rejtett vagy nyilvános utalásokat, amelyek lehetőséget adnak tovább vinni egy beszélgetést. "Nem hiszem, hogy felvesznek ebbe a suliba, mert ide kevés a tudásom, de igazából nem is baj, mert nem érdekel igazán." Erre jogosan kérdezhetjük; "miért, mi érdekelne igazából?" Egész hosszú beszélgetések bonyolíthatók le, ha kíváncsiságunknak őszinte hangot adunk és figyelemmel övezzük a hallottakat. És egészen elképesztő, hogy egy egyszerű témából kiindulva, hova eljuthatunk, mit megtudhatunk ezzel a módszerrel.

Érdeklődés. Ha tudjuk, mi a másik érdeklődési köre, hobbija, akkor készüljünk fel ebből. Aki a filmekről szeret beszélni, az valószínűleg tud is. Aki meg a sportról, azzal nyugodtan beszélhetünk a tegnapi meccsen történtekről, átigazolásokról és szabálymódosításokról. De lehet az adott téma bármi, ami érdekli a delikvenst. Kedvében járhatunk és beszédessé tehetjük, ha olyasmiről kérdezzük, amiben jártas.

Vélemény. Mindenki szereti, amikor adnak a szavára. Ha kikérjük valaminek a véleményét, akkor biztosak lehetünk benne, hogy szeretne majd társalogni velünk. "Mit gondolsz erről?" "Hogyan csinálnád?" Ez a párunkra főként vonatkozik, akitől talán gyakran halljuk; "te sosem adsz a véleményemre." Itt a remek lehetőség. Persze, nem árt valamit meg is fogadni a meglátásaiból. Véleménye mindenkinek van, és senki sem átallja úton útfélen osztogatni is, ezért nem árt ezt óvatosan alkalmazni. De ha valóban értékes lehet a partnerünk szemlélete, akkor éljünk vele.

A családon belüli beszélgetések is azért tűnnek el, amiért a szeretet kimutatások, mert egymás megszokott környezetévé válunk, és azt hisszük, csak azért, mert tegnap is itt voltunk, holnap is itt leszünk. Egy kényelmes és erőfeszítés mentes légkör ereszkedik ránk, amibe nem fér bele, hogy technikásabban csevegjünk. Pedig néhány könnyed és intelligens kérdéssel megolajozhatjuk a beszélgetéseink kerekét. És a jó kommunikáció egy párkapcsolaton vagy a családon belül, a közelkerülés és a szeretet megnyilvánulásának kiemelkedő formája. Gary Chapman így ír erről; "Amikor leülök a feleségem mellé a kanapéra, és húsz percen át csak rá figyelek, ő pedig rám, húszpercnyi életet ajándékozunk egymásnak. Az a húsz perc sosem tér vissza; időnk megosztása életünk megosztását jelenti, és a szeretet üzenetét közvetíti."

Ha te is beszédesebb lettél otthon, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz a követőkhöz.