Aki ápolja párkapcsolatát többet kap

8 érték, amelyekért érdemes dolgozni egy párkapcsolaton

"A jó párkapcsolatok arról szólnak, hogy megvan a szükséges külső és belső fejlődés, amely fenntartja az egészséges intimitást és jóakaratot önmagunk és a másik személy között." (Katherine Woodward Thomas)

Sokat hallani manapság arról, hogy egy jó párkapcsolat állandó munkát jelent. Ez egyeseknek ijesztő lehet, de azért ez még sem ugyanaz, mint egy bányában szenet lapátolni. Ugyan erőfeszítést kíván, ám folyamatában is, végeredményében még inkább egy élvezetes teendő. Igazán különleges családi életben lehet annak része, aki nem csak a párválasztásig jut el, hanem a kapcsolata építésével hosszútávon is foglalkozik. Lássunk néhány értéket, amit kapunk, ha áldozunk erre.

Nyugalmat. Akár az élvonalban vagyunk, és mi dolgozunk többet a családért házon kívül, akár a rendezett hátországot biztosítjuk, nyugodtak lehetünk, hogy van egy stabil alapunk. Van hova hazatérni egy húzós nap végén, ahol várnak, szeretnek és figyelnek ránk. Vagy épp van kit hazavárnunk. A nyugalom és béke szigete, amely lehetőség ad a valódi regenerálódásra. Nincs rosszabb, mintha otthonunkba térve ugyanaz a mentális zűrzavar fogad, mint egynémely melóban.

Bizalmat. Akinek nincs hiányérzete otthon, az nem kacsingat kifelé vagy másfelé. A bizalmat építeni kell. Nem hagyni teret a kétségeknek, egyértelművé tenni hova köteleztük el magunkat. Ha titkolózunk, nem nyílunk meg, elhallgatunk történéseket, nehéz fokozni a lojalitást. A beszélgetések, a viták konstruktív megoldása, a véleményünk nem támadó prezentálása, és persze a megerősítő gondolatok megosztása, a párunk személyének gyakori méltatása, mind hozzájárul a bizalom növeléséhez.

Önzetlen segítséget. Egy tartós kapcsolaton belül a feladatok mindig felosztásra kerülnek. Megvan, hogy ki felel a számlák befizetéséért, a szülői értekezleten való részvételért vagy mondjuk a mosásért. Ez a kiszámíthatóság és szervezettség jó dolog. Mégis előfordul, hogy ebben vagy abban segítségre szorulunk. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban ilyenkor nem húzzák a strigulákat, hogy rendben, megcsinálom most ezt, de legközelebb majd te csinálod meg azt. Erre nincs szükség, mert tudják a felek, hogy egyoldalon állnak, a cél, a család gördülékenyen működő gépezete. Ezért kérhetnek, kaphatnak vagy adhatnak önzetlen támogatást.

Frissességet. Amennyire leülhet egy viszony, olyannyira képes megújulni is. Csak rajtunk múlik. A szokások jók, mert rutint adnak, de a belőlük való időnkénti kiszakadás az, ami biztosítja a felüdülést. Saját magunknak is fel kell frissülni, ehhez adott egy nyugodt légkör, de a közös életünket is fel kell pezsdíteni. Néhány különleges program, kettesben töltött bensőséges idő, alkalmas rá, hogy felébressze a szenvedélyt, a vágyat és újra mozgásba lendítse a kapcsolatot.

Elfogadást. Ez az a közeg, ahol maradéktalanul önmagunk lehetünk. Talán a nap jó részében álarcot viselünk, igyekszünk mindent a lehető legtökéletesebben megoldani, hogy a legjobb benyomást tegyük a környezetünkre. Pedig egyikünk sem hibátlan, mind esendők vagyunk és tökéletlenek. És néha kiderül, hogy a munkában sem hátrány, ha mi is emberből vagyunk. Otthon mindenki másnál jobban ismerik a gyengeségeinket és mégis szeretnek. Elfogadnak úgy, ahogy vagyunk és nem akarnak átformálni valaki mássá. Kellünk szőröstül-bőröstül, minden hibánkkal együtt.

Megértést. Ne idealizáljunk egy mindig boldog világot. Akadhatnak nekünk is rossz napjaink. Lehetünk dühösek, feldúltak, idegesek. Jogunk van hozzá. De akkor is, a párkapcsolatunk az, ahol megértésre találunk. Ha kell csendre, magányra, ha kell figyelő fülekre, tekintetre. Bátorító szó kell vagy egy együttérző érintés? Mindkettő elérhető. A nehezebb helyzetekben is van mellettünk valaki, aki megadja nekünk azt az érzést, hogy nem vagyunk egyedül. Már a jelenléte is jótékonyan hathat ránk.

Ismeretterjesztést. Sokan panaszkodnak, hogy párjuk már nem olyan, mint régen. Nem olyan figyelmes, odaadó, kedves. Valószínűleg mi sem vagyunk ugyanolyanok. Mind változunk. És egy párkapcsolatban kihívást jelentő feladat naprakészen tartani a partnerünkről az ismereteinket. Mit szeret, mire vágyik, hogyan éli meg a napokat? Ismerjük meg jól a kedvesünket újfent. Aktualizáljuk, fessük újra a róla alkotott képünket. Már ez is élénkítően hat a viszonyunkra.

Igazi társat. Amikor történik velünk valami jó, kit hívunk fel először? Általában valaki olyannal osztozunk örömünkben, aki hozzánk nagyon közel áll. Az élet bőséggel tartogat jót is, rosszat is. Az egyiket élvezetesebb megélni, a másikat könnyebb átvészelni, ha van mellettünk valaki. Olyasvalaki, akivel kialakítottunk egy összhangot. Meg tudunk nyílni egymásnak, testi és lelki élményekben gazdagítani a közös utunkat. Tiszteljük az énidőt, ahogy az együtt töltött időszakokat is. Társak vagyunk, akik számíthatnak egymásra.

Ez az egész nem egyoldalú dolog. Az itt felsorakoztatott értékek közösek. Egy gondozott kapcsolatban teljesen természetes, hogy ezeket nem csak én kapom, hanem ugyanezeket én is biztosítom a kedvesem részére. Mert legalább annyira jár neki is, mint nekem. Így leszünk kerek egység. És talán feltűnő miért nem szerepel olyan fogalom a fentiekben, mint a szeretet. Mert ezek összessége a szeretet. A leírtakat aktívan művelve megteremtjük kettőnk között a kimutatott és karbantartott szeretetet, amelyet oly sokan áhítottan várunk, hogy megérkezzen hozzánk. Várni nem érdemes, cselekedni igen, és biztosan beköszönt hozzánk. Hallgassunk Gary Chapman javaslatára: "A szeretetet gondozni szükséges. Az intimitás nem egy statikus állapot. Nem lehet megszerezni, hogy aztán egy életen át kitartson. A kapcsolat bensőségessége időről időre változik, attól függően, hogyan viszonyulunk egymáshoz."

Ha tetszett ez a poszt, akkor kapj te is többet a kapcsolatodtól, azzal, hogy többet adsz. És csatlakozz az oldal követőihez a hasonló cikkekért.
Fotó: John Schnobrich, Unsplash