A pocsék napok átvészelése

Mit tegyünk, ha a dolgok nem igazán úgy alakulnak, ahogy terveztük?

"A rossz napok egy skálán helyezkednek el. Nem mind egyformán rossz, és az igazán rosszak később hasznodra válnak, bár átélni nehéz őket. Beteszed őket a rossz napok bankjába." (Matt Haig)

Van, hogy bármennyire igyekszünk semmi sem akar összejönni. A forgalom katasztrofális, elcsúszunk az időnkkel, lekéssük a megbeszélést, elszúrunk egy melót, és még össze is rúgjuk a port valakivel. Ez nem a mi napunk. Mit tehetünk ilyenkor?

Semmit. Az első, amit tehetünk, hogy nem kapkodunk, és nem cselekszünk hirtelen felindulásból. Az általában nem sok jót hoz. Fogadjuk el, hogy van ilyen is, amikor hiába adunk bele mindent. Ellenkezőleg, minél görcsösebben igyekszünk, annál inkább belekerülünk egy negatív spirálba. Valahol elszaladt velünk a ló, például elkéstünk egy fontos tárgyalásról, és ez olyan ideget hozott belénk, hogy újabb hibákba hajszoljuk magunkat. Vagy törekszünk behozni az időbeli lemaradásunkat és minden előre eltervezett ügyet beszuszakolni a napunkba. Persze erre esélyünk sincs, de mi ragaszkodunk hozzá és végén csak egyre feszültebbek leszünk, mert nem sikerül. Álljunk meg, ne most akarjuk a top formánkat hozni.

Valamit vegyünk ki. Ha teendőkről van szó, akkor mérlegeljünk és nézzük meg van-e valami, amit aznap kihagyhatunk, áttehetünk, lemondhatunk. Több időt nem teremthetünk, ám a meglévőt kihasználhatjuk optimálisan. Rendezhetjük sorainkat, hogy újra képbe kerüljünk, és ne kelljen feszes tempót diktálni a nap további részében. A hibaszázalékunk is emelkedik, ha nem így teszünk, mert a zsúfoltság miatt rohanunk, sietünk és ez bakikat generálhat. A fókuszunk nem a minőségi munkán lesz, hanem a beosztásunk tartásán, és már a legközelebbi feladat jár a fejünkben, illetve az, hogy csak azzal is gyorsan meglegyünk. Belegebedhetünk, akkor sem készülünk el mindennel időben és tökéletesen. A határon való egyensúlyozás helyett nézzük meg, mit sorolhatunk át, és végezhetünk el holnap is büntetés nélkül.

Személyes ügyek. Ugyanez a leállás javallott a kapcsolatainkban történt törés esetén is. Ha megbántottak, összebalhéztunk valakivel, azt ajánlott mielőbb rendezni. De nem biztos, hogy akkor kell megtennünk, amikor érzelmileg fel vagyunk húzva. Nagy valószínűséggel az további konfliktusokat szül és nem békés megoldást. Újabb sértések, egymáson való átgázolások, hibáztatások bukkannak fel, és egyre mélyebben süppedünk bele a másik ember iránti ellenszenvünk mocsarába. Sokkal nehezebb lesz onnan visszajönni és helyre tenni a viszonyunkat, mintha lehiggadunk, és aztán térünk vissza rá. Vonuljunk el és nyugodt körülmények között, ne csak a háborgó érzelmeinkre figyelve értékeljük a szituációt. Fontos, hogy ne a személyre, hanem a helyzetre koncentráljunk, és próbáljuk meg a másik fél szempontjából is átgondolni, mi történt. Némi távolságtartás kialakítása után beszéljük meg nézeteltérésünket.

Jogunk van hozzá. Jogunk van idegesnek és dühösnek lenni. Még csak igazunk sem kell legyen, jogunk van azt érezni, amit. Az érzéseink megélése alapvető emberi jogunk. Amire viszont nincs felhatalmazásunk, hogy ebben az állapotunkban bárkit is megbántsunk. Ne a környezetünkön vezessük le a mérgünket. Üvöltenénk? Csak tessék. De lehetőleg ne egy zsúfolt közlekedési eszközön tegyük. Levezetnénk a feszkót valamivel? Sportoljunk. De akár leülhetünk is ki is írhatjuk magunkból. A filmekben mindig a látványosabb verziót választják, mondjuk snasszul is nézne ki, ha Rocky egy zenés montázs keretében kiírná magából a dühét, ahelyett, hogy akasztott húscafatokat püfölne. Nekünk nem a látványra kell törekedni, hanem a lelkünk megnyugtatására. Választhatunk nyugisabb vagy testmozgásban aktívabb tevékenységet, a végeredmény számít, hogy feldolgozzuk a stresszt.

Ne vigyük haza. Annál is inkább dolgozzuk fel, hogy ne kelljen hazavinnünk és mérgeznünk vele a családi életünket. Bizonyára szóba kerül majd otthon, ezzel nincs is probléma, csak nem mindegy mennyire lovaljuk bele magunkat érzelmileg. Ha nem vagyunk túl rajta, akkor az otthoniakkal sem fogunk kedvesen viselkedni. Mogorvák leszünk, türelmetlenek, kedvetlenek, apróságokon is felhorkanunk vagy ellenkezőleg, befelé fordulunk és szótlanul emésszük magunkat. Említettük, hogy nem jó ötlet másokra kivetíteni a gondjainkat, ez otthon fokozottan igaz. Gyakran úgy véljük, végre itt ebben a közegben kockázat nélkül kiengedhetjük a gőzt. A család, a párkapcsolat valóban adhat feloldozást, de nem úgy, hogy ők viszik el a balhét, és rajtuk csattan az ostor. Ne zúdítsuk rá igazságtalanul szeretteinkre az indulatainkat. Gondoljunk rá, azért bútoroztunk össze, hogy örömünket leljük a közös életben, és nem azért, hogy megkeserítsük egymás életét.

Nem csupán az érzéseink, de a problémáink is a miénk. Kezdhetünk velük valamit, mondjuk azt, hogy a megélésük mellett, más nézőpontból nézünk rájuk. Ez nem feltétlenül könnyű abban a pillanatban, amikor megtörtének, de csak így fordíthatjuk őket az előnyünkre. Ahogy átrendezzük az időbeosztásunkat, úgy a gondolatainkat is átstruktúrálhatjuk. Megnézhetjük, mit nyerünk általuk. Mondjuk egy vita, lehetőséget ad, hogy az eddig felgyülemlett félreértéseket kezeljük, ezáltal javuljon az illetővel a kapcsolatunk. Vagy egy elmaradt megbeszélés időt hagy felkészülni egy következő találkozóra, esetleg előbb érhetünk haza, és többet játszhatunk a gyermekünkkel. Annyira kiszámítjuk és beosztjuk az időnket, hogy háborgunk, ha felborul a tervünk. Holott akkor kapunk lehetőséget arra, hogy a dolgaink mögül előtérbe kerüljünk mi és ne csak gépiesen cselekedjünk, hanem újra gondolkodjunk. Amint azt Andrew Matthews megfogalmazta: "Egészen addig, amíg azt hiszed, hogy minden rosszul sikerül, addig rosszul is fog sikerülni. Míg a napjaidat puffogva és vagdalkozva töltöd el, semmi sem fog működni. De abban a pillanatban, amikor megváltoztatod a gondolkodásmódodat, minden megváltozik."

Ha tetszett ez a poszt, akkor értékeld a rosszabb napokat is. És csatlakozz az oldal követőihez a hasonló témájú cikkekért.
Fotó. El Caminante, Pixabay