A jegyzettömb csodája

avagy a post-it bámulatosan sokoldalú felhasználhatósága

Ezekben a fülledt nyári napokban valami pehelykönnyű témában gondolkodtam. Így kötöttem ki a mindenki által jól ismert színes kis ragasztható jegyzetlapocskáknál. Amennyire banálisnak tűnik ez az apróság, annyira nagy hasznát vehetjük a hétköznapokban. Felhasználhatóságának legfőbb területe pedig az időnk beosztásához vagy épp az emberi kapcsolatainkhoz kötődik.

Ember és idő. Életünk igazából e kettő körül forog. Az időnk kihasználtsága nagy mértékben meghatározza az emberek sorsát. Mikor, mit kell csinálnunk? Mivel kell készen lennünk? Hova ígértük magunkat? Az első ember, akinek az élete múlik a hatékony időbeosztásunkon mi vagyunk. Minden napi teendőnk kapcsolódik hozzánk. Nem csinálunk semmit, amivel nincs önmagunk számára célunk. Lehet ez munka vagy szórakozás, testedzés vagy gyermeknevelés, pénzkeresés vagy fejlődés, minden esetben a miénk a központi szerep. Ráadásul, ahogy elvégezzük ezeket a feladatokat, azzal másokra is hatást gyakorlunk. Mire, kire jut időnk? Az idő és a kapcsolatok között hatalmas szimbiózis uralkodik. Arról szól az életünk, mi olyan értékes, hogy időt áldozunk rá, amivel kimutatjuk, ki olyan fontos a nekünk, hogy szakítunk időt a vele való foglalkozásra.

Technológiai segítség. Szerencsére ma már jócskán válogathatunk, milyen eszközöket vetünk be, amivel fegyelmezettebbé tehetjük a napjainkat. Az okostelefonok világában nincs szükség arra, hogy vaskos és nehéz naptárakat hordjunk magunknál és abba jegyzeteljünk fel minden fontos dátumot. Elég csak bepötyögni a digitális naptárunkba és akár minden általunk használt eszközön megjeleníthetjük, mikor, mi dolgunk van. Bevallom számomra ez kissé körülményes. Áttekinteni egy képernyőn az összes elintéznivalót, főleg, ha sok apró teendőm adódik, nehézkes. Könnyebb egy papírra írt listára ránézni. Nem kell folyton kioldanom a képernyőt, átugranom egy másik alkalmazásról, amint rápillantok rögvest látom hol tartok. Talán maradi, de jól követhető.

Kiváló átszervező. Természetesen senkinek sem szeretném a kedvét szegni, hogy ne a jól bevált elektronikus formulát működtesse. Annál is inkább, mert például az emlékeztetők terén ez nekem is nagyon bejön. Amennyiben ez a kedvenc és hatékony megoldásunk, akkor ennél kell maradni. Azonban hagy hívjam fel a figyelmet ezeknek az apró színes cetliknek az előnyeire. Nagyon szeretem, hogy ezek a csöppnyi post-it-ek szinte bárhova fel-be-le ragaszthatók. Gyakran összeírom a napi teendőimet és nem kell mást tennem, mit lehúzni azokat, amelyekkel végeztem. Ha pedig kimarad valami, vagy át kell szerveznem a munkáimat, csak fogom és átragasztom egy másik naphoz és kész is. Nem kell írogatni, gépelni csak felcuppantani a következő oldalra és ennyi. Mondjuk így is lehet halogatni, a végtelenségig átragasztgatni a cetliket. Ha ezt többször megtesszük, az jól mutatja, mennyire nem lényeges az adott feladat. Főként, ha huzamosan nem csináljuk meg, még sincs bajunk belőle. Persze, lehetséges be vagyunk tolja tőle, ezért húzzuk, amíg csak lehet. De minél több alkalommal toljuk odébb, annál valószínűbb, hogy veszít a jelentőségéből. Ma fontos, holnap lényegtelen.

Jó tervező. Amellett, hogy könnyedén segítenek ezek a fecnik átszervezni a programunkat, nagyszerűen tervezhetünk is velük. Amikor több egységből álló dolgokat akarunk összeállítani, - esküvői ülésrendet, komplikált sok személyt igénylő csapatmechanizmust, vagy akár egy könyv fejezeteinek a felépítését, - bátran kísérletezhetünk a lapokkal. Akár nagyobb felületen is elrendezhetjük őket. Rövid, fontos jegyzetek, feljegyzések, amelyeket szépen pakolgatunk egymás mellé. Átrakjuk, visszahelyezzük, aztán újra átrakjuk őket, és így tovább. Egészen addig ragasztgatjuk egyiket a másik után, míg össze nem áll a nagy kép. Nem kell 5 percenként új lapot telefirkálnunk és kidobnunk, mert nem áll össze a koncepció. Rugalmasan kezelhető a folyamat, képlékenyen változtatható a tervezet, igazodva a gondolatainkhoz. Elég a végén papírra vetnünk a kész megoldást.

Váratlanul meglepő. Elegánsnak ugyan nem nevezném a post-it-eket, de ettől függetlenül képesek váratlan örömet is okozni. Harsány színű megjelenésükben eleve vidámságot sugároznak, hát még, ha ezt fokozzuk is pár kedves szóval. Előfordul, hogy későig dolgozom, mikor már mindenki alszik az otthonunkban. Ez kiváló lehetőség, hogy magamhoz ragadjam a feleségem aktuális könyvét, és a még reá váró oldalak közé elrejtsek pár figyelmes, szívhez szóló vagy humoros megjegyzést. Találomra beragasztok néhány cetlit a kötetbe és bízom benne, amikor olvasás közben megtalálja őket, feldobja majd a napját. Ezek a kis bejegyzések lehetnek önálló gondolatok, vagy épp több cetlin átívelő folytatásosak, vagy akár idézetet is tartalmazhatnak. Persze, akkor sincs baj, ha valaki nem olvasós típus. Rengeteg helyre dughatunk el hasonlót figyelmesség morzsát. Mondjuk a fürdőszoba tükörre reggel hátrahagyott üzenetként, a pénztárca egy gyakran használt rekeszébe, az iratai közé vagy akár a ruhája zsebébe is. A lényeg a kedves gesztus és a meglepetés ereje, amelyek felbecsülhetetlen értékűek. (Minden másra meg ott van a Mastercard. Már, amikor működik.)

Bár szeretjük túlbonyolítani a dolgokat, maga a post-it nem több, egy színes kis lapocskánál, amely a maga egyszerűségében mégis zseniális. Feltűnő, apró találmány, jelentős infókkal, figyelmeztetésekkel. Akár a frigó ajtaján, akár a határidőnaptárunkban találkozunk vele, a sokoldalúsága megmutatkozik. Az idő és a kapcsolatok mindannyiunknak értékesek. Ha ezek kezelésében ilyen könnyed segítséget kaphatunk, érdemes használnunk. Ahogy Pilinszky János is megfogalmazta; "Ahol boldogság van jelen; kísérőül valamilyen formában mindig ott van a dolgok utánozhatatlan egyszerűsége."

Ha tetszett ez a poszt, akkor nyomj egy like-ot és oszd meg másokkal is a bejegyzést.
Fotó: Ferenc Horvath, Unsplash