A dobozon kívül

A változás okozta félelmeink és hozzáállásunk

Félünk tőle, mint a tűztől. Vagy még annál is jobban, mert a tűz jellemét ismerjük, de ennek a fogalomnak a mibenlétét nem. Titokzatos és megfoghatatlan. Kiismerhetetlen és éppen ezért veszélyes. Mégis, a világ nem működik nélküle. Mindent meghatároz, mindenre rányomja a bélyegét, és mindent irányít. Teljes jogú hatalommal rendelkezik. Vajon jogosan tartunk tőle? Megalapozottan kerüljük nagy ívben?

Napjainkat meghatározott keretek között éljük. Benne vagyunk egy dobozban, amelynek ismerjük a falait, a méreteit, a tartalmát, minden szegletét. Ez biztonságos érzést nyújt. A szokásaink, a rutinunk magában hordozza azt a kényelmet, hogy mi vagyunk az életünk urai. Jobban megnézve azonban, gyakran ez a kép csak látszólagos. A doboz paramétereivel nem mi rendelkezünk. Az időnk, a munkánk, a pénzügyi helyzetük sok esetben rajtunk kívülálló tényezőkön múlik. Legalábbis addig, amíg ezt fel nem ismerjük.

Ha ráébredünk erre, van lehetőségünk valójában a magunk kezébe venni a irányítást, amennyiben hajlandók vagyunk változni és változtatni. És ez az a szó, amely oly sokunkban félelmet gerjeszt. A változás.

A változás aggasztó, mert ismeretlen vizekre kényszerít minket. El kell hagyni a jól ismert utakat, és újakra lépni, új dolgokat kipróbálni, új ismereteket megtanulni, új kapcsolatokat keresni. Otthonosan mozgunk az saját közegünkben, de azon kívül már bizonytalan a járásunk. A világ a folyamatos mozgásra, fejlődésre épül. És mi nem tudunk állandók maradni egy változó világban. Vagy haladunk vele együtt vagy lemaradunk.

Mi más szemléltetné ezt jobban, mint a babák és a kisgyermekek. Lenyűgözőnek tartom, ahogy ezek a pici, eleinte ösztönös lények, elkezdik megtapasztani az életet. Milyen gyorsan képesek elsajátítani képességeket, jártasságokat. Nincs bennük gát az ismeretlen miatt. Napról, napra és hétről hétre újabb ismereteket sajátítanak el. Nem omlanak össze, ha valami nem sikerül, újra meg újra megpróbálják. Teszik ezt addig, amíg nem sikerül nekik, például hasalni, mászni, járni. Genetikailag kódolva vannak, hogy ne adják fel. Persze később mi szülők, a társadalmi berendeződés és az iskolarendszer nagyban dolgozni fog rajta, hogy letörjük ez irányú szorgalmukat.

Amit megtanulhatunk a kisdedektől, az új iránti nyitottság, a felfedezés öröme. Rácsodálkozni az ismeretlenre, és nem félni tőle. Beépíteni a tudásunkba a most felfedezettet. Összemosni a régi és új ismereteket egymással, valamint ezeket együttes erővel felhasználni a mindennapokban.

A változás másik sarkalatos pontja, a kényelmetlenség. Mert az előrelépéshez új szokások felvételére van szükség. Jobb munkát szeretnénk, ezért belekezdünk egy tanfolyamba. Több pénzre van szükségünk, ezért az esti tv nézést felváltja egy másodállás. Esetleg egy egészségügyi kihívás végett drasztikus életmódváltásra kényszerülünk a táplálkozás és a mozgás terén. Szokatlan, ezért minden ízében ódzkodunk tőle, bár tudjuk, hogy a javunkat fogja szolgálni. Amíg nem tesszük meg rosszul is érezzük magunkat. Majd amint megtesszük, rögvest leesik rólunk egy nagy teher. A legjobb hír, hogy bármiről van szó, csak elkezdeni nehéz. Ha már belevágtunk, folytatni könnyebb lesz. Sőt, amint új szokásunk beépül a napi rutinunkba, az válik kényelmetlenné, ha valamiért kimarad a napi programunkból. Talán aki rendszeresen sportol, az tudja, milyen kellemetlen érzés, ha valamiért nem jutunk el az edzésünkre.

Még valami. Ha a gondolkodásunk nem változik, semmi sem változik. Minden fejben dől el. A fásult és maradi gondolatok ott tartanak, ahol vagyunk, nem juttatnak előbbre. Ki kell nyitnunk az elménket. Fogékonynak kell kennünk az új, a friss dolgokra, a naprakész tudásra. Olvassunk, fejlődjünk, bővítsük a tájékozottságunkat, ez segít nyitottnak lennünk.

Ahogy a mondás tartja, a jó élet a megrontója egy még jobb életnek. A dobozunkon kívül sokkal tágasabb és változatosabb világmindenség vár ránk. Érdemes megismerkednünk vele. Ha elfogadjuk a tényt, hogy a változás szükséges, könnyebb dolgunk lesz. Merjünk változni, és élvezzük az ösvényt, melyen haladunk. Ne csak a végcélért, hanem magáért a fejlődés öröméért is. Mert a változás nagyszerű.