A digitális idiotizmus ideje

Nem a technológiától leszünk butábbak, hanem az ész nélküli használatától

"Bármilyen rosszul hangzik, úgy érzem, hogy sajnos butul a világ." (Kemenesi Gábor)

A fáról lejönni csak a kezdet volt. A kezünket használni, szerszámokat készíteni, tüzet gyújtani, megtanulni együttműködni és kommunikálni, megannyi újítás és innováció. Hosszú utat tettünk meg, hogy elmondhassuk magunkról, jól vág az eszünk. Most mégis azon kezdtünk el munkálkodni, hogy visszaszorítsuk intelligenciánkat. A mentális ellustulás réme mindannyiunkat fenyegeti. Vajon tényleg butulásnak indultunk? És tehetünk valamit ellene?

A tudás alkonya. Számtalan technikai fejlesztés, eszköz teszi kényelmesebbé és hatékonyabbá az életünket. Évtizedekkel ezelőtt egy számológép is nagy élmény volt és hol vagyunk már ettől? A számítógépek, applikációk szükségtelenné tették a memorizálást és a gondolkodás terhét is leveszik a vállunkról. Sajnos, mert így szépen eltunyul az agyunk. Réthelyi Balázs a Tribün egyik adásában elmesél egy történetet Kautzky Armandnak, amelyben pár éve egy idős bácsival közösen a neten kerestek rá egy köztéri szoborra. A bácsi találóan megjegyezte, hogy annak idején ilyesminek időbe és energiába tellett utána nézni, mert el kellett bandukolni a könyvtárba és ott keresgélni. Ma ez mindössze egy guglizásnyi idő. Erre Kautzky Armand reakciója a következő: "Ma nem tudást szerzünk, hanem információt." A tudásunk felületes, mert nem foglalkozunk vele annyit, hogy mélyen bevésődjön a gondolatvilágunkba.

Gondolkodó gépek. Minek is gondolkodni, mikor megteszik ezt helyettünk a ketyerék. Itt van például a ChatGPT. Bármiben segítségünkre van. Nem csupán vázlatpontokat nyújt, de kérésre részleteiben ki is dolgozza azokat. Elismertem, ez rendkívül produktív. De a gondolkodásunk számára kontraproduktív. Teljesen leszokunk arról, hogy mi magunk foglalkozzunk behatóbban bizonyos kérdésekkel. A program önmagában nagyszerű ötletelő. Gyakran olyan felvetéseket ad, amelyek elsőre nekünk eszünkbe sem jutnak. Már ez hatalmas támogatás. Nagy a kísértés, hogy mindent ráhagyjunk az applikációra, de mi lenne, ha ezeket aztán a saját kút fejükből fejlesztenénk tovább? Megmozgatnánk az agytekervényeinket. Együttműködne a kényelem és a praktikum. Sokat számít ez a mentális egészségünk szempontjából.

Digitális demencia. Az eszközeink kiveszik a kezünkből a memorizálást, az információk feldolgozását, a hosszútávú megjegyzését, így az agysejtek között nem jön létre megfelelő mennyiségű és elég erős kötelék. A passzívabb agyi tevékenység tompítja a koncentrációt, csökkenti a problémamegoldó képességet, elnyomja a kritikus gondolkodást. Ha idősebb korban szellemi hanyatlásnak indulunk, eleve hátrányban leszünk, hiszen a kevesebből kezdünk el veszíteni. Az agyunk összetett adatkezelésre képes, rendkívül rugalmas és az évek során szerzett tapasztalatokból építi fel a bázisát. Minél több inger éri, annál nagyobb lesz ez az alaptábor. És ellenkezőleg, ha kihagyjuk az agytornát, mindent átengedünk a gépeknek, akkor a lustaságunk ára a fejletlenségünk lesz.

Gyerek a weben. A szülők egy része tanácstalan, miként passzítsa össze a gyereket a tablettel, internettel, tv-vel. Nem a teljes tiltás a megoldás, de tény, tudatosan kell használniuk és ellenőrzött tartalmakat kell fogyasztaniuk. (Ez egyébként ránk felnőttekre is vonatkozna.) Szükségük van a kütyüket kezelő készségekre, de arra nem, hogy állandóan a képernyő előtt üljenek. Részesítsük előnyben a fejlődésüket szolgáló értelmes appokat, de azért ne feledkezzünk meg a szórakozásról sem. A mérték ez esetben is nagy érték. És tartsuk szem előtt, hogy semmi nem pótolhatja a friss levegőt, a mozgást és a társas érintkezést. Utóbbiak jelentősen hozzájárulnak az egészséges testi és lelki gyarapodásukhoz, a kommunikációs képességeik fejlődéséhez. Én kifejezetten örülök, ha a gyermekünket belefeledkezni látom egy szabadtéri játékba vagy leül velünk társasjátékozni. Mit, mikor, mennyit, ezek a kulcskérdések, ha a digitális étvágyuk csillapításáról van szó. Amint a vacsit is anyu (vagy apu) teszi eléjük, úgy a webes fogásokat is a szülők felügyeljék.

Gyorsan és sokat változott a világ az elmúlt pár évtizedben, évben. Olyan közvetlenül elérhető információs hátteret biztosít a részünkre, amely komfortossá teszi a nem gondolkodást, az önálló elmélkedést. Biztosan ismerős, hogy régebben törtük a fejünket, ha valamire emlékezni akartunk. Például, hogy melyik színész is szerepelt egy kedvenc sorozatunkban. Ma nem erőlködünk, csak elővesszük a telefonunkat és már meg is van a válasz. És ez csupán egy egyszerű memóriát igénylő kérdés, nem egy komplex téma kidolgozása, mint egy szakdolgozat vagy egy prezentáció. Minden gondolkozásbeli spórolás visszaüthet és a szürkeállományunk tényleges elszürküléséhez vezethet. Amint azt Dr. Nyiri Gábor mondta: "Amikor megszületünk, az agyunk nem egy fehér papír, nem lehet ráírni bármit, bárhová, bárhogyan. Az agy valójában az evolúció által elkészített, jól felhúzott rugókból áll, amiket meg kell rezegtetni. Az agynak szüksége van rá, hogy ő szerezze be az információt."

Ha kicsit többet olvasnál az agyunk elszegényedésének veszélyeiről, akkor ajánlom figyelmedbe a 2025. februári Forbes Magazinban Dr. Nyíri Gábor agykutatóval készült interjút.

És ha tetszett ez a bejegyzés, gondolkodj el a benne foglaltakon egy kicsit.

Fotók: wayhomestudio, freepik