A biztonságos élet hamis illúziója

Mivel áltat és hátráltat minket a biztonság érzete?

"A biztonság mítosz. Nem létezik. A veszély kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint egyenesen szembenézni vele." (Helen Keller)

Az év végi ünnepek idején visszavonulunk a családunk körébe vagy a csendes magányunkba. Lehetőség szerint abba a közegbe, amely a mi kis biztonságos fészkünk. Mind vágyunk a biztonságra, törekszünk egy biztonságos életre. Ez azonban egyike a legnagyobb illúzióknak. Amikor pedig bekövetkezik az illúzió vesztés és jön a bizonytalanság, akkor belecsöppenünk a valódi életbe, elkezdünk élni.

A biztos bizonytalan. Majd biztonságban leszünk, ha megszerezzük az előléptetést és a vele járó magas jövedelmet. Vagy biztonságban leszünk, ha elköltöztünk egy másik környékre. Ezek az elképzelések mindig a jövőtől teszik függővé a biztonságunkat. Sugallatuk az, hogy a jelenben nem lehetséges biztonságban lenni. Ha mégis sikerül, és biztonságban érezzük magunkat, abban a pillanatban ez el is illan. Rögvest elindul bennünk ugyanis az aggodalom, hogy csak el ne veszítsük jelen helyzetünket. Hiába vagyunk biztonságban, belül máris gyötör a bizonytalanság. Milyen hamis nézeteket ad nekünk a biztonság?

Minden kiszámítható. Matematikailag legalábbis. A biztosítási ügynökök is folyton a statisztikákkal jönnek és a nagy számok törvénye alapján, meg a lehetséges veszélyforrásokra hivatkozva győzködik az ügyfél jelölteket. Bármennyire is szeretnénk biztonságban tudni magunkat, az élet jóval több váratlanságot és káoszt hordoz. Ebben igazuk van az üzletkötőknek. A sors megmérettet minket. Mégsem vehetünk elő egy mérőszalagot és kezdhetjük el méricskélni az esélyeinket. Főként, mert a biztonság érzetünk nem intézhető el egy biztosítással.

Állandóság. Micsoda hazugság ez egy olyan világban, ahol minden villámgyorsan változik. Vannak állandó értékek, amelyek értékes útmutatók, de a legtöbb dolog megítélése bármikor megváltozhat. Egy olimpikon hős, amíg be nem bizonyosodik, hogy doppingolt. A Földről azt tartották anno, hogy lapos, de már jó ideje kész tényként kezeljük, hogy gömb alakú. Kivéve a lapos föld elmélet ma is elhivatott híveit. Ugyanígy nincs állandóság a saját környezetünkben sem. Bármikor keresztülhúzhatja a számításunkat egy váratlan szerencsés vagy szerencsétlen esemény, amely radikálisan billent ki addigi nyugalmi pozíciónkból.

Nincs kockázat. Abban is van rizikó, ha kilépünk az utcára. Kockázat nélkül nincs győzelem. Még életünk párját sem találhatjuk meg, ha nem vállaljuk be az esetleges kikosarazást. Csak a látszat, hogy a status quo fenntartható. A világ és az élet egy élő organizmus, amelyben minden mozog. Ha mi a biztonság kedvéért mozdulatlanok maradunk, akkor lemaradunk, kimaradunk, visszamaradunk. Óvintézkedések tömkelege mellett is kockázatos létezni.

Sebezhetetlenség. Brené Brown mondta; "A sebezhetőség megtalálható minden érzelem és érzés mélyén, mert érezni egyszerűen annyit tesz, mint sebezhetővé válni. Ha a sebezhetőséget gyengeségnek tartjuk, úgy az érzelmeket is gyengeségnek tartjuk. Elzárkózni a tulajdon érzelmi életünktől azért, mert túl nagy a kockázat, hogy sérülhetünk, olyan, mint faképnél hagyni azt, ami célt és értelmet ad az életünknek." Sérülésekre szükségünk van. Érzelmi érettségünk, felnőtté válásunk elengedhetetlen feltétele, negatív élethelyzetek, szituációk megtapasztalása. Megtanulni feldolgozni kiábrándító dolgokat, történéseket létszükséglet. Hiába élünk egy biztonságosnak vélt kalitkában, a világban zajló változások, az akaratunktól függetlenül, minket is érinteni fognak. A rájuk adott fejletlen reakciók pedig szintén a biztonságunkat ássák alá.

Zárkózottá tesz. A biztonság ára a zárkózottság. Ez leginkább a kapcsolataink kezelésére vonatkozik. Félünk a sérülésektől, ezért nehezebben barátkozunk és engedünk másokat közel magunkhoz. Ám enélkül, mint látjuk, nem megy, nem találhatunk megfelelő kapcsolatokra sem. A biztonság utáni vágyunk nem engedi a kellő számú próbálkozást és nyitottságot a többi ember irányába. Kapcsolataink felületesek, üresek és megmaradnak a rutinszerű napi udvariaskodás medrében. Mélyebb és emberileg erősebb kötelékek kialakításához meg kell nyílnunk a másik felé, be kell engednünk abba a térbe, amely kívül esik a biztonsági zónánkon. De megéri.

A bizonytalanság ellenben nagy segítség. Rugalmasságot hordoz, éberek, nyitottak és tanulékonyak maradunk. Kihasználjuk a lehetőségeinket és nem tokozódunk be. Mivel elérni a biztonságot szinte lehetetlen, sokkal jobb, ha a bizonytalanságra építünk. Elfogadjuk, alkalmazkodunk hozzá és a magunk javára fordítjuk. Valamint nem mellékesen engedjük, hogy az életünk maradéktalanul változatossá és élvezetessé váljon általa. Isaac Asimov szerint; "Az emberiség csupán a nagy próbatételek leküzdésével emelkedhet a csúcsok felé. Csak a veszély és nyugtalan bizonytalanság készteti újabb és dicsőségesebb hódításokra."

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is, és gyere vissza legközelebb is hasonló témákért.
Fotó: Jared Rice, Unsplash