A siker árnyai

8 tényező, amelyek sikereink idején korlátozhatnak

Gyakran gondoljuk, hogy a siker egy teljesen új dimenzió. Valóban ajtókat nyit ki, új távlatokat teremt, de önmagában még nem garancia a sikeresség további meglétére vagy annak újra elérésére. Vannak buktatók, amelyek akkor leselkednek ránk, ha életünk sikeres periódusában vagyunk. Íme néhány ránk vetülő árnyék.

Szemellenzősség. Valamiben sikeressé válunk és közben az adott területet szakértői, specialistái leszünk. Talán a gondolkodásmódunk túlságosan is egyoldalúvá válik. Kizárólag abból a szemszögből nézünk mindent, amiben eredményeket értünk el. Ezt látjuk át, ebben hiszünk, ehhez értünk és mindennek visszaigazolását is tapasztaljuk, ezért teljesen jogos a vélekedésünk. Azonban a szemellenző rendkívül szűk látókört biztosít és nem engedi észrevenni azokat a külső tényezőket, amelyek olykor a mi piacunkat is érinthetik. Nem látjuk, nem akarjuk látni, és ez a vesztünket is okozhatja a későbbiekben.

Rugalmatlanság. A reális látásmódunk csökkenésével fordított arányban növekszik a merevségünk. A környezetünkön keresztül eljutnak hozzánk fontos információ morzsák, de nem csipegetjük fel őket. Van egy jól megterített asztalunk, ahol belakmározhatunk ezért a morzsák nem érdekelnek. Lehetnek ezek akár ínyencségek is, nem kóstolunk meg új ízeket. Ragaszkodunk a megszokotthoz, nem próbálkozunk az ismeretlennel. Kockázatosnak tartunk mindent, ami nem illik bele a jelen világképünkbe. Így lemaradhatunk új technológiákról, lehetőségekről, kapcsolatokról.

Lemorzsolódás. Amikor szándékosan kevesebbet érzékelünk a külvilágból, minimalizáljuk a tájékozottságunkat, és nagymértékben megszűrjük az információkat, akkor ezzel hátráltathatjuk a gyarapodásunkat. Nem csupán a zavaró tényezőket igyekszünk távol tartani, hanem mindent. Nem hagyunk teret, hogy eljussanak hozzánk azok a fontos ismeretek, amelyek előremozdítanának. Stagnálás pedig köztudottan nincs. Átmenetileg maradhatunk a helyünkön, de aztán kíméletlenül megindulunk a lejtőn, ha nem foglalkozunk önmagunk fejlesztésével, nem halljuk meg az új idők szavait. Ha figyelünk, formálódunk, akkor tovább növekedhetünk.

Beijedés. Nem merünk rizikózni. Eljutottunk a csúcsra, nem volt könnyű, megszenvedtünk érte. Tudjuk, milyen árat kellett fizetnünk. És nem vagyunk meggyőződve arról, hogy még egyszer képesek vagyunk ezt megtenni. Egy következő siker is megkéri az árát, de az esetek többségében nem kell még egyszer átmennünk ugyanazokon vagy ugyanolyan nehézségű kihívásokon. Szeretnénk kibérelni a helyet a csúcson, de erre nincs mód. Mindig jönnek mások, akik hozzánk hasonlóan körbenéznének az oromról. Nekik is kell a hely. Ha nem megyünk odébb, még lökhetnek is rajtunk. Jobb vállalni egy újabb megpróbáltatást és megcélozni egy további csúcsot.

Belefáradás. Kihuny bennünk a tűz, alább hagy a lelkesedés. Ha evés közben nem jön meg az étvágy, akkor körülményes lesz ismét nekifogni valaminek. Meg akkor is, ha túlzabáltuk magunkat. Kimerített a sok küzdelem és ezt az elért eredmény sem tudja feledtetni. De a siker képes sikert szülni. Ugyan nem lineárisan, hanem ingadozva völgyek és dombok kollektívájával. Ilyen a siker természete. Hol nyerünk, hol vesztünk. De a jó dolog, hogy már ismerjük a folyamatot, nem ér váratlanul. Ráadásul jártunk már lent is, fent is. Tudjuk kezelni a helyzetet. Tudjuk? Vagy épp ez hiányzik? Pihenésből is megárt a sok. Elfáradhatunk a semmittevésben is. A láng pedig újra feléled, amint cselekedni kezdünk.

Arrogánsság. Elértünk már valamit, valakinek érezzük magunkat és ez eltelít. Úgy véljük megdolgoztunk a sikerért, megérdemeljük. Rosszabb esetben az is megfogalmazódik bennünk, hogy innentől kezdve jár is nekünk. Tegyünk bármit, sikerre visszük, hiszen már bizonyítottunk. Viselkedjünk bárhogy, a sikereseket megillető bánásmód mindenképp megillet minket. Hozzáállásunk arrogáns alapja, hogy egyszer már győztünk, ez feljogosít minket, hogy a nyertesek táborába tartozzunk mindörökre. Akkor is, ha a jelen magatartásunk és tetteink nem állnak összhangban korábbi eredményeinkkel.

Önzőség. Egocentrikusan csak magunkra hallgatunk. A fejünkbe szállt dicsőség egy megnyilvánulása, hogy nem figyelünk másokra. Bizonyára hatalmas része volt az elértekben a személyünknek, a tudásunknak, a profizmusunknak de ettől még nem került a birtokukba a bölcsek köve. Kár úgy tenni, mintha a zsebünkben lenne. Számtalan embertől hallhatunk olyat, ami túlmutat jelenlegi énünkön és inspirációval szolgál. Lehet ez vélemény, kritika, egy ötlet, sztori, bármi. De csak akkor, ha meghalljuk őket. Ha nem lepattannak szavaik megkövült lelkünkről, hanem a mélyére jutnak. Nem kell magunkra vennünk mindent, jól megrágni a nekünk mondottakat (vagy hozzánk vágottakat) de legyen jó fülünk kihallani az igazságot, amiből növekedhetünk.

Távolságtartás. Különbnek hisszük magunkat másoknál. Valószínűleg különb dolgokat cselekedtünk, de ettől még emberek vagyunk. Ha eltávolodunk az emberektől csak azért, mert mi megvalósítottuk magunkat, akkor éppen az veszik ki belőlünk, amivel kapcsolódni tudnak hozzánk. A jó értelemben vett egyszerűség, hogy mi is kezdtük valahol. Talán éppen ott, ahol valaki más is küszködik. Rengeteg siker mögött nem a kivételesség áll, hanem az állhatatosság, a kitartás, a hit, a bizalom és a tisztesség. Ezekkel számtalan ember rendelkezik. Már csak egy megfelelő, jó ötlet kell és sínen vannak. Legyünk úgy valakik, hogy maradjunk is valakik. Mert nem senkiként indultunk, legfeljebb kicsiként.

A legtöbb korlátot mi magunk állítjuk fel. Sikeresként vagy sikertelenként is küzdhetünk a belső démonainkkal. Ezek nem engednek tovább az utunkon. Nem mindig egyszerű felismerni őket, hát még kezelni. De a több sikerhez, újra kell gondolnunk a helyzetünket. Megtartani a korábbi önmagunkból, ami táplált már eddig is, és megújítani, frissíteni azon részünket, amelyik további gyarapodásra ösztönözhet. Hogy ne szálljunk el, a siker veszélyeire figyelmeztessen Louisa May Alcott gondolata: "Gyermekeim, óvakodjatok a sikertől, nem egyéb az, mint merő káprázat és kelepce; pöffeszkedővé teszi a férfiút s mégúgy a nőt, vakká önnön hibáival szemben, s fölmagasztalja áldozatának sovány erényeit; szeszélyre hajlamos, és midőn az ember kezdi megszeretni csábító mákonyának ízét, hirtelen cserben hagy, s mi csak kapkodunk levegő után, miként a partra vetett hal."

Ha tetszett ez a poszt, a sikereid mellett is őrizd meg a lelkesedésed, nyitott mentalitásod és az emberséged.
Fotó: gpointstudio, freepik